Fölkel Árész, izzad a talpa.
Észreveszi, hogy éjszaka a paplanját lerugdalta.
Istentelen meleg volt aznap,
Nem is volt nevezhető egy kellemes márciusi napnak.
Nem jelenített neki túl nagy figyelmet,
Felöltötte mélyfekete ruháját, és a konyhába ténfergett.
Kávéscsésze, tej, cukor, mind meg találta,
De a cukor, a tej és a csésze is hiába.
A kávéfőző ellen áll,
Árész szitkozódik s kiabál.
Dühében kétszer is a falhoz vágja.
A macska, Árész legközelebbi barátja,
Meg se rezzen, de már egy jó ideje,
Ettől már rég ropogósra sült bele.
Látta volna, ha félrenéz az égre,
De azt gondolta érdekesebb itt a mélybe.
Csak a problémára fókuszált,
Kinyitotta a ház ajtaját.
Egy feketére vágyik, s elindul,
Több mint három sarkon is befordul,
Célirányosan ment mondhatni már ballagott,
Amikor célba érve elolvassa ezt a feliratot:
„Pilvax kávéház és étterem”,
Ez volt pont szájának ingere.
Árész tovább nem is habozott,
Nyomban bekopogtatott.
Ajtót nem nyit egyik se,
A kávéház belseje ezer egét fekete.
Ha nem takarná el a reklám,
Árész biztos az égre pillantván,
Észrevenne nem mese,
Ég a város felette,
De a reklám hadban állt,
És vérrel kenve rá ez állt:
„Érted éltem! Érted haltam!”
Ez csodálatos, motyogta szép halkan.
Nem is habozott tovább,
Hiszen kijárta az iskolát.
A fejében még énekelt egy dalt,
Majd felnézett az égre és szörnyet halt.
Annyit azért hozzátett,
Mielőtt még megförmedt;
-Nem volnék én értetek,
Ha nem lennétek ilyenek.