Örökké nem tart semmi sem
S lehet az élet bármilyen,
A legfájóbb, hogy nem lehetek két helyen.
Nincs két szívem, mit megosztanék,
Egy test amit szét szakítanék.
Nem tehetem meg, bár ezer felé szakadnék.
Odaadnám mindenem, amim van,
Csak hogy ne legyek egymagam.
Lassan ébredek, veled minden oly bizonytalan.
Sötétkék felhőkön ülhetünk,
Mitől lesz jobb? Nincs ötletünk.
Van még egy perc, aztán felébredünk.
Megint egy dal, egy apró jel
Rossz ízű bor, dohos fotel
Csak mosolygok és lassan már ezt sem hiszem el.
Mit keresel itt már nem tudom,
Lehet, hogy még mindig álmodom.
De ha nem vagy itt, ezt az egészet feláldozom.
Én lennék veled fenn a kereszten, én élnék abban a korban,
Lehetek nyugodtan, majd belém szúr, aztán az utolsó leszek a sorban.
Akinek nem fűl foga, hogy szembe nézzen az őrült valósággal,
Hogy hiába küzdesz, nincs esélyed a széllel szembeni árral!