A művész az, ki szívből alkot,
Nem vezet kéz, csak a belső hangok.
Látja, amit más nem érthet,
Formálja a semmit, s teremti a létet
Ecsetje suhan, ritmusa pörög,
Vászonra vet egy álmot, mely örök.
Hangokból szövi lüktetést,
Álmokból formál küldtést
Tükör, de nem a testet nézi,
A lélek mélyét festi, érzi.
Színekkel írja meg minden titkát,
A csendben hallgatja a szív dobbanását.
Ő az, ki lát, s közben mélyen figyel,
A zajból dallamot hall ki, hittel.
A művész mindig teremt, sosem pihen,
Az alkotás lényege: létezni hitben!