December színjátéka
Hófehér lepel, csillogó ábránd,
Csendes ígéret — áldott varázslat.
De jön az éj, és a szélben kiált,
Álmodból riaszt a fagyos világ.
Harangok szólnak, imára hívnak,
De árnyak az ablak mögött lapítanak.
Gyertyák füstjében a múlt szava szól,
Minden, mi szép volt, lassan eloszol.
Tőled kaptunk, most tőled veszünk,
Térdre hullva már csak esdeklünk.
Hol van a fény, mit hoztál nekünk?
Hol van az álmunk, mit elvesztettünk?
„Istenem, hallj meg a tél csendjében,
Ne hagyj veszni a fagy remegésében!
Add vissza, amit december elvitt,
Ments meg minket, mielőtt végleg megszűntünk itt!”