Osztrák csendélet

A hegyek lábánál
A hintaágy árnyékában-
Madarak csicsergése.
Élmények, emlékek.
Futnak át az agyamon.
Hagyom, hogy maradjon.
Fűben ülve mesélni.
Eldőlve henyélni.
Autóban zenélni.
Koncerten félni.
De mindig remélni.

Te voltál a minden.
Tudnom kellett volna.
Hol van a kiút.
Merre visz a játék.
Még csak 13 voltam.
Csak gyerek.
De te öleltél egyre csak.
Én meg, mint éhes vad.
Faltam az érintésed,
Míg egy nap már nem kértem.

Repültek az órák a két végen.
Néha szóltak, hogy figyelj nem az lesz a vége!
Senki sem mondta, hogy ezt másképp is lehet.
Nekem kellett volna tudni….
Vagyis hát áhh… Neked!
Még csak 13 voltam.

Kérdezted, hogy érzem e azt odalent?
Igennel feleltem, mert megfelelni akartam Neked.
Miközben fogalmam sem volt, hogy mire is kéne gondolnom.
Neked kellett volna tudnod!
Te csak azt akartad!
Még csak 13 voltam!
Hát tudod menj a francba!

Szólj hozzá!