Ma kimentem a kertbe dédanyámmal,
ahol a szilvafa alatt kockás pokróccal
töltöttem gyermekkorom.
Dédanyám most is ugyan azt a kendőt
köti halvány szőke haja köré, mint húsz évvel
ezelőtt a meleg tavaszi délutánokon.
Ő szerettette meg velem a természet
közelségét, mikor futkoráztam a veteményes
közt sáros talpakkal.
Szedret lopva ettem, kislibákat kergettem.
Majd a szilvafára felmásztam, viszont
lecsúszni már nem mertem.
Dédapám segített le, s kacagva ölébe
ugrottam le. És most is itt állok a szilvafa
alatt, dédanyám a veteményest kapálja.
Később tiszta fehér szegfűt vágunk le,
hogy dédapám sírján jól mutasson.
S karunkat egybefonva dédanyámmal
a temetőbe kiballagunk.