Gyermeknek megtiltani, hogy sírjon,
mintha a könny csak vétek volna,
mintha a szív kőből volna,
mintha a tűz nem égetne.
Aki tűzben születik, lángban jár,
nem oltja semmi, ha perzsel a nyár.
Parázs az álma, hamu a teste,
de senki sem látja, senki se mentse.
Gyermeknek megtiltani, hogy sírjon,
mintha a vihar csendben állna,
mintha a bánat nem fájna,
mintha a tűz nem égetne,
S ha végül a láng önmagát elemészti,
ki mondja majd, hogy nem kell félni?
Ki mondja, hogy most már lehet, sírni
Mert a fájdalmat sírás nélkül nem lehet bírni