Modern rímek útvesztője
Hol vannak már a mély, zengő sorok, A szívből fakadó, tiszta dallamok? Betűk közt bolyong most szeszély s szándék, De elveszett a lélekből a játék.
Törött a rim, mint kincs, ami a romok közt akad A Szabadság álarca, hogy mindent szabad! De mi marad, ha nincs ritmus, se zengés, Csak a káoszban hullámzó szenvedés?
Új utak…persze, kell a friss vihar, De a káoszban elvész a tiszta dal Nem a szabály számít se a törött törvény, Hanem a szív, mely egy tiszta, őszinte ösvény
Mert Ha magyar fest, ha magyar ir, Táncba kezd mind a száz papír! Szín, ecset, rím, dallam, szó Őseink nyoma rajta oly jó!
Művészet az isten az emberi testben, Föld és az ég közt a szellem a restben, Ősök nyomán sietünk, mint a szél, De holtunkban is szól, mit kezük mesél.
De még itt vagyunk és alkotunk minden perceben álmokat hajszolunk Hát álmodjunk magyar szívvel és nevessünk mindig jó ízzel!
S így marad a magyar ártatlan, Ég s föld között egyensúlyban.