Te mindig csak akkor tudtál szeretni, mikor kék volt az ég,
már egy bárányfelhő is elrontotta a kedvedet.
A bárányfelhőket is viharoknak láttad,
s a végére én már csak az eget festettem kékre,
hogy ne lásd, hogy vihar közeleg.
Majd kifogyott a festékem, eleredt az eső,
s én otthagytalak.
