A bánat csípi szájam szélét.
Bánat, mely először édes.
Könnyekkel vegyülve sós.
S mikor az utolsó perce már ékes,
Akkor lesz fájdalma valós.
A csend, ami körülvesz fojtó.
A fojtástól tudat hasad.
S ha keserű létem már foszló
Magamból semmi marad.
A feszült hangulatban örlödő lélek sikolyai átadja teljesen az érzést
Köszönöm, hogy ide találtam és olvashattam versedet.
Üdv.: Kornél