Egyik este azon gondolkodott,
(mondom, nem én, az eszetlen eszem volt!),
ezer gond, hogy ez ide jutott;
futok a választól: bolond legyek,
– Egek! – vagy éppen bolond?
Ó, hogy mily sokat agyaltam éjjel!
Végre reggel lett e kis versben:
legyen leírva erre a lapra!
Ha nagy bolondságot választok,
árasztok magamra pszichológust
s mókusokkal futkoshatok fára:
fáradt lenne romlott eszem feje.
Ha nagy zseniséget választok,
árasztok magamra újságírókat.
Híroldalt túlzottan is megérteném,
s elszélednék a szép pillanatoktól.
Egy bolond légyek-é vagy a zseni?
Szedni kéne Válasznak Fájáról,
ám már most zsong nehézkes fejem.
Kezem így nem nyúlik ki ezért sem…
Ezer évet várhatok, nem megy.
Egek! Mi legyen? Ne kérdezzed!..
De! De! Ha e dolgon gondolkodom,
bolond vagyok. Zseniális bolond!