Túl cukroztam a kávét, azt hittem, kell még,
hogy elnyomja bennem a régi keservét.
Hogy lágyabbnak lássam a durva világot,
de most csak az íz, ami hátra maradt ott.
Hittem a jóságban, hittem a szóban,
mindenki más lett, mint volt a sorban.
Mosolyba csomagolt, mézes a lélek,
de belül a cukor csak állottra égett.
Kortyoltam egyet, de fullaszt a vétek,
miért hittem el, hogy szebb lesz az élet?
Miért hittem el, hogy jók még az arcok,
ha minden remény csak édessé fagyott?
Nem édesítek többé, maradjon csak tiszta,
Inkább keserű és egyszerűen szimpla
Mert nem kell a méz, ha csak ámít a lélek,
nem kábít többé a túlcukros élet.