Molnár Vivien: Ki lesz az én apukám?
Ott volt mikor még nem beszéltem, csak sírtam de ő nem jött értem.
Az idő vele nem nőtt tovább
Nélküle kezdtem a kis iskolát.
Sok kisgyerek sírva fakadt egy apáért aki néha volt, de sose maradt.
Nem volt ott mikor kellet volna de egy apának ez a dolga.
Megjelent az ugynevezett mostoha,velünk maradt, mi lettünk az otthona.
Jött csendben, nem kért csak adott
Neki szeretném adni az apák napot.
Nem a gének tesznek apává, hanem az ölelés a támasz
Az hogy ott van, ha elborít a zűrzavar a káosz.
Tőle kaptam példát nem csak egy nevet
Vállalta hogy ő lesz az apám egy másik ember helyett.
Nem a biológia tette apává hanem a cselekedet,
tudom hogy ő az aki lányaként szeret.