Lelkemben mai napig őrzöm
Minden közös rezdülésünket,
Ahogy borult ránk a csend is,
Úgy zúdult rám minden rezdülésünk.
Egy kis csészébe zártam őket,
Lefedtem titkaimmal együtt,
Ott nyugszik a polc alján,
Talán sosem kel újra életre.
Néha egy halvány fény bejut oda,
S a poros tetőn áttör egy néma emlék.
Majd fejben újraélem elzárt rezdüléseinket,
Ilyenkor hevesebben ver a szívem is.