Eljő a tél s lehullott a falevél
Kapaszkodott , de az idő ellen mintsem ér
Volt idő mikor ragyogóan zöldellt
S már nem lát mást csak a földet
Emlékszik ahogy fújta gyengéd szellő
Család körötte , oly nagy erdő
Kék ég nézett reá nap mint nap
Most északi szél jő s fagy
Emlékszik milyen volt élete hajnalán
Reggelente keltette oly sok madár
Nem fél , lehunyja két szemét
S megköszöni szép életét