”Majd hívj fel, hogyha felnőttél!” Utolsó szavaid csengettek,
rátettél ahhoz, hogy még szívesebben elmenjek.
Tudod megvolt, már nem vagyok erőtlen,
nem vagyok felnőtt, de a világ már megnyílt előttem.
Hamarabb hívtalak, mint kellett volna,
de nem bántam meg.
Ahhoz, hogy érjek, tönkre kellett mennem lelkileg.
Úgy gondoltam, majd felnövök hozzád, hogy elég legyek,
de tudod mai napra már megértelek.
Ma itt állok, begyógyult sebekkel, boldogan,
a régi lányt már nem is emlékszem hol hagytam.
Azt hittem hozzád kell felnőnöm,
hogy újra boldog lehessek,
majd rá kellett jönnöm, mindössze annyit kell tennem,
hogy elengedlek.
Kicsit mindig haragudni fogok, amiért megtörtél,
de tudod mit?
Majd hívj fel, hogyha te felnőttél.
