Nem lánc vagyok, nem az igád,
csak a válladnál egy szél,
hogy ha a lépteid elfáradnak,
én viszlek tovább, amíg kell.
Nem kérlek, hogy maradj nálam,
ha egyszer menned kell tovább,
de tudom, minden útszakaszban
szíved megőrzi a szavam
Nem azért fogom a kezed,
hogy ketten húzzuk ugyanazt,
hanem hogy lásd: ahol sötét van,
egy szikra elég, és a fény lángra kap
Ha elbotlasz, én nem kérdezem,
miért lett nehéz a világ,
csak melléd ülök, s csendben várlak,
amig a lábad újra járni tud
S ha egyszer messze sodor minket
minden hullám, minden év,
emlékezz: szeretni nem azt jelenti,
hogy egy helyen marad a két kéz.
Hanem hogy bármerre is jársz,
a lelked nem lesz sosem árva,
mert aki igaz szívvel szeret,
az nem fog elfáradni tehernek tekinteni
És ha kell, egy világon át
megyek utánad hangtalan,
hogy tudd: nem egyedül kell
lenned erősnek a bajban.