Találtam egy mécses-lelkű bánatot
Pislákolt, felnézett rám, fáradt volt.
Néztem a lángot, mily erőtlen táncol….
S átöleltem a kisembert. S mondtam: hiányzol.
Gyere édes, én vagyok te! Te vagy én,
Minden mi téged ért. Csupa rossz. Azért,
Most lángod eloltom, pihenj, álmodj!
Kuporodj össze, mint hidegben, ha fázol.
Gömbölyded teste- érzem. Most alszik.
Pihepuha medvebőrben, néha mozdul, csakis
A két szép csukott macska szeme tűnik ki.
S szuszog, csendesen, süllyed kis mellkasi szív.
Én őrzöm, s ő tudja. Mellé fekszem
A földre. Egy lyukas pokrócra teszem
Óriás testem…. …Kicsi vagyok újra, félek.
De ő itt alszik mellettem. Egy óvó én-lélek.