Lélekszimfónia
.
Halk hangjegyek csendülnek lelkem húrján,
a csend kottákat rebeg az ajkamon,
felcsendül egy váratlan hang oly’ kurtán:
a bús hegedűt könnyek közt hallgatom.
.
Kecses tíz ujj fut a zongora útján,
éji sötétből jönnek a nappalok…,
harsog a kürt, cintányérral egy sújtás:
a hangverseny végére felriadok!
.
Bársonyos sugárral vörös óriás
ébred a magasságos fényes égen:
a szemek tükrére rákacsint a lét.
.
Szőke reggelig a hajnal még kivár,
vidám szellőtől felfrissül az élet:
de a lélekszimfóniát hallja még!
