Nézel, s nézlek – folytonos,
töprengő gondolatok keringenek.
Összefonódó fohászkodó tekintetek.
Kéz a kézben, egymásba belefeledkezik,
az örvénylő mélyben áldozatul esik.
Várlak, szüntelen egymagam.
Várom, hogy bűneimet bevalljam.
Sóhajok zöme suhan el a szélben,
érzések csak állnak, tétlen.
Csend ordít a nesztelen éjben.
Létezésről szóló monoton dallamok,
csillagok nézésével eltöltött hajnalok.
Keresve keresni a sötétben,
remélni zajos sorok csöndjében.
Lélek babona suhan el a víz peremén,
tapasztalni adrenalint felhőkarcoló tetején.
Édes az élet, vele édes a tánc,
de mégis húz lefelé a nehéz lánc.
Nagyon tetszett!
Gratulálok!