A vörös ráfolyt a fehérre… – Ő József Attila. – …és… – Holtak üzenete.

A vörös ráfolyt a fehérre, a zöldre,
őseink szégyenkezve néznek le a földre,
szégyenkezve az ezrednyitó Magyarra,
ki a megmaradtat olcsó pénzért eladja…

Díszmagyarba búvik, hogy mellét verje,
lényeges dolgainkról a szót elterelje,
míg koszorúzni járnak lehajtott fővel,
jövőnkkel még a legkevésbé sem törődve..!

Képmutatás plakátokat tép le a szél,
harcra hív az egyik, a másik mást remél,
a trónfosztó harcnak nem lesz soha vége,
demokráciát hazudnak a beborult égre!

A vörös ráfolyt a fehérre, a zöldre,
tekintetem nem merem felemelni az ősökre,
szégyenkezve veszem kezembe a tollat,
nem hallik szavam, a szélnek szónokoltam..!

Ő József Attila

Ő őrült volt és bátor,
gúnyos volt meg jámbor,
szerelmesen élő, de magányos,
éltében, holtában is talányos.

Ő gyermekként élt és félt,
s volt úgy, hogy alázattal kért,
s néha követelt, toporzékolva,
úgy élt, mint én, megosztva.

Ő ismerte tudata erejét,
még sem tépett mást, csak haja erdejét,
szelíd volt benne az erény,
vad táncos a szenvedély.

Ő szabad volt, de népéért szolga,
szelíden tanított az igaz szóra,
költő volt, köztük is fejedelem,
most előtte teszem így tiszteletem.

Ő Attila volt, s nem volt soha Pista,
elméje, lelke üde volt, tiszta,
nem volt, csupán más, ki reánk
hagyta szavát, s hatalmát!

..és..

..és megosztatik…
A gond, ha van, ha mondod
máris csak volt,
megoldatik…

..és szeretünk..
Egymást, ha a másik viszont szeret,
s már nem szerep, életünk
a szerepünk…

..és ölelünk..
kezet, kart, csípőt, derekat, ölt és lábat,
ha a hormon lázad,
szívünkkel sem engedünk…

..és elmegyünk..
Jöttünk, közeledtünk, s volt találkozás,
sóhajos ábrándozás,
a tömeg ellen vegyülünk..

..és enyhülünk..
A minket meg nem értökkel szembe, már
bátrabban nézünk a szemekbe,
egyszerűen, emberül..!

Holtak üzenete

Holt tengerek, holt öblök,
eltemetett emberek, s költők,
sírotok nyíljon, s keljetek,
Arany Bárdjai énekeljetek!

Lantotok zengje a szó igazát,
daloljátok az élőknek vigaszát,
fájdalmasan nyüszítsen a gaz a gyáva,
átkaitok szórjátok a gyarló világra!

Míg akad e földön olyan ki senyved,
szegénységtől, szolgaságtól szenved,
addig egyikőtök se találjon nyugalmat,
hős őseim, ne ismerjetek most irgalmat!

Szavaitok adjátok az én számba,
s hozom üzenetét egy letűnt világnak,
és a szót meghallja ép, nyomorék és siket,
s tudni fogják, a holtak serege üzen…

Üzeni, hogy: „kelj fel és járj !”
Üzenik Jézus gyógyító szavát,
véle küldik Istennek vad haragját,
-Szelídülj!-vagy általad pusztul a világ!

Holt tengerek, holt öblök,
eltemetett őseim, költők,
sírotok nyíljon, gyertek keljetek,
Arany Bárdjai: vélem énekeljetek!

VGY MONT’Y