Lelki felek
Belefáradtam a folytonos sziszifuszi munkába;
Önmagamból esek a pokol legmélyebb bugyrába.
Mert legnagyobb kín platón-szerint szeretni;
Csukott szemmel a Holdnak fényét keresni.
Platón azt is mondta, megvan mindenkinek a másik fele,
S az élet értelme, hogy lelkének másik részét meglelje.
Én azonnal tudtam, Benned megtaláltam azt,
De azt is, hogy Hozzád közel kerülni soha sem hagysz.
Mit ér egy élet, melyet fél lélekkel élnek,
Kitéve minden kínzó zápornak és emésztő szélnek?
Elfogadtam, hogy Te másnak adtad lelkedet,
Ha egyszer újra születhetek, hadd legyek én a kedvesed!
Bp., 2007. november 8.
Zöld hullám
Csak sodródunk örökkön a szennyes légbe,
S bele-bele feledkezünk a lidérces végbe.
Kinyújtjuk kezünk, de véresre metszik durva kövek,
Nem tudhatjuk ki vési belénk az utolsó szöget!
Egy mély, éltetően tiszta levegőt kéne venni!
Még utoljára őszinte szemekbe nézni, s ennyi!
Ó, lehet-e legalább első pillanatunk bűntelen?
Vagy csak gyilkolni és káromkodni szabad szüntelen?
Itt vagy mellettem, látlak, de mégsem vagy velem!
Már rég elvesztél, s tudatlanul heversz egy sötét helyen!
Jaj, hisz már oly korán elvettek mindent, mi él!
És maradt a bűn, sikoly s örökös tél!
Fel akarok bukni a zöld hullámok közül!
Inkább lebegni egymagamba, de fölül!
Millió kéz, enged el lábam, had szálljak messze!
S nem kérdem többé, halálomnak értelme lesz-e!
2006. március
Józanodás
„Aminek kezdete van, egyszer véget is ér;”
Oly igazság ez, minthogy a Nap keleten kél.
Éveket öregedtem röpke napok alatt,
A szerelem elillant, de a bánat maradt.
Lelkem oly üres, mint azok a tekintetek,
Melyeket gondolatlanul küldöztél nekem.
Melyek mind érzésekké szelídültek bennem.
Nevetségessé vált összes eddigi tettem…
Oly keserű lett a mézédes is a számban.
Tovább a bohém ábrándnál bíz’ én sem láttam.
Te töltötted ki a szétfoszló perceket,
Ó, tudom, az időnél többet is veszthetek…
Elveszett éden, ó, elvesztegetett álmok,
Csak futok utánatok, de meg sose vártok!
Jaj, édes tudatlanság, béklyóimat old ki!
Mikor fogok könnyű boldogságban tobzódni?
Bp. 2008. március 28.
BENKE BOGLÁRKA
Kedves Poéta!
Nem is tudod mennyire megörültem értő és megértő soraidnak! Nagyon köszönöm!
Nagyon köszönöm a jókívánságot is, és bízom benne, hogy majdcsak így lesz.
A vidámabb hangvételű írásokra pedig törekedni fogok!
Minden jót!
Üdv:
Bogi
Kedves Boglárka!
Verseid olvasva azt érzem, hogy amikor ezeket írtad, reménytelenül szerelmes voltál valakibe. Az előttem megszólalók, többnyire csak a szerkezetet vizsgálgatták, de azt sem elég alaposan. Így négysoros versszakokra bontva tagoltabbak is lettek a versek. Amit azonban leírsz a sorokban, azok nagyon is jól érezhető gondolatok. A legszebb versek mindig akkor születnek, ha az ember szomorú. Én azonban azt kívánom neked, hogy találd meg a lelked másik felét és légy boldog vele! Platon gondolatait pedig továbbra is érdemes olvasni. Nekem összességében tetszenek a verseid, és a rímeket sem érzem erőltetettnek, de szeretnék tőled vidámabb írásokat is olvasni.
Őszinte üdvözlettel: Poéta.
Kedves Olvasók!
Mindenkitől elnézést kell kérnem.
Boglárka versei rosszul kerültek feltöltésre.
A hibát kijavítottam.
Üdvözlettel: Bakos József
Azt szeretném kérdezni, hogy esetleg, ha itt is megoldható, lehetne ezt a három verset is négyversszakos szakaszokra szétszedni?
Azt nagyon szépen megköszönném!
Üdv:
Bogi
Sziasztok!
Köszönöm szépen a véleményeiteket!
Az a baj, hogy attól tatok, hogy rossz formátumot küldtem el, mert elvileg a verseket nem így tagoltam és a helyesírást is átnéztem. Valószínűleg figyelmetlenül a vázlatot sikerült csatolnom. De majd legközelebb körültekintőbb leszek.
Jó írást és olvasást Mindenkinek!
És továbbis szép napot!
Kedves Boglárka!
Verseid összhatása megragadóak és költőiek, bár néhol erőltetett a rím, de ez csak akkor fellelhető, ha boncolgatni kezdem, mert egészében észrevehetetlen. Érdekes első versed tagoltsága, ami nem megszokott, de egyedivé teszi és jelen esetben célszerű is. Gratulálok!
Mély érzéseket írsz, nekem tetszik.