Kiscsikó, csuda jó!
Kiscsikó, csuda jó,
Díjnyertes, szép nagy ló,
Díjnyertes, szép nagy ló,
Kiscsikó, csuda jó!
Kiscsikó, csuda jó,
Szerelemben gyanakvó,
Szerelemben gyanakvó,
Kiscsikó, csuda jó!
Kiscsikó, csuda jó,
Félig nyitva az ajtó,
Félig nyitva az ajtó,
Kiscsikó, csuda jó!
Kiscsikó, csuda jó,
Ellepi a nagy hó,
Ellepi a nagy hó,
Kiscsikó, csuda jó!
Kiscsikó, csuda jó,
Csak egyben szép a tó,
Csak egyben szép a tó,
Kiscsikó, csuda jó!
Kiscsikó, csuda jó,
Szeretlek én, szép nagy ló,
Szeretlek én, szép nagy ló,
Kiscsikó, csuda jó!
Kiscsikó úgy nem lesz jó,
Csak ne veszítselek, el ne, Ó,
Csak ne veszítselek, el ne, Ó,
Kiscsikó úgy nem lesz jó!
2007. 01. 31.
Kedves Te
Várom az órát, várom a pillanatot, hogy rám mosolyogj lassan,
S valami elindul ebben a csökönyös egy agyban,
Feltörik a jég, s alattam a föld beszakad,
Remélem tudod, hogy ez egy Isteni pillanat.
Ha a Hold az éjjel hál, és megszülik a csillagos eget,
Én szívemben elismétlek egy gyönyörűséges nevet,
Egy nevet mely lelkem tengerében a cseppnyi sziget,
S mely név újra és újra megdobogtatja a beteg szívet.
Két szememben egy cél lebeg, eltitkoljam tőled,
Megszerettem benned ezt a szimpatikus hölgyet,
Hisz tudnod ám nem szabad, mert nekem tilos ez az élet,
Messziről csodálom hát lelked, oly szivárványszínű szépet.
Érzéseim dallama ellepik a mindennapok rémét, s így boldog vagyok,
S én vidáman kelek fel holnap is ha tőled egy kis pluszt kapok,
Mert bár Te nem tudsz róla, de csepegteted belém a kedvet újra,
S titkon az összes nap várok felőled pár jó szóra.
Néha már a felhőn utazik az eszem, s csak kapkodok érte,
Reménykedik egy angyalban, s áhítozik az égre,
Mert bár éreznem ezt talán nem lenne most szabad,
Megfog benned szépséged, lelked, s minden szavad.
Így tán túlzás a szerelem, de most papíron szeretlek téged,
Benned mindent ami létezik, téged mint teljességet,
S jó nekem ez így, de majd egyszer elmondom talán,
Érzéseim hanyatlásának, s életem haván.
2008. 02. 11.
Karácsonyi dallam
Karácsonyi dallam,
Itt hallom halkan,
Örülök hogy lehetek,
Együtt, mindig veletek!
Melegség és öröm,
Önti el a szívemet,
Hogy családomként kaptalak,
Egy életre titeket!
Ím hát itt a feladat,
Ne felejtsd a jelszavat,
A legszebb dísz karácsonykor,
Pillanatkép családodról!
Ez a vers legyen annak a jele,
Hogy hiába a világ kincse,
Ha nem vagytok itt velem,
Boldogságban, szeretetben!
2005. 12. 11.
Emlékkönyv
A könyv az néha olyan, mint az élet,
Könnyű a lapokat utólag nézned.
De hogy az iromány miként került oda,
S hogyan szállnak az évek tova?
Egyik ember sem számolja a lapokat,
S nem tarja számon a keserves napokat.
Te se tartsd számon a rosszat mi történt,
Légy boldog s irogass önként.
Ne más írja gyönyörű könyvedet,
És Te irányítsd saját létedet.
S ha majdan előveszed könyved mit írtál,
Azt olvasd, boldogságtól sírtál!
S ha az emlékek hada lepi el szívedet,
Boldogságban gondold végig létedet.
És ha elolvassa egyszer más is e könyvet,
A meghatottság idézze elő szemében a könnyet.
2003. 09. 28
BAGAMÉRI ANDRÁS
Kedves András!
Első versed gyermekvers szerű játékossága valóban azt érezteti velünk egy-egy pillanatra, hogy stílusában követi nagy elődeinket, de ez szerintem nem baj. A hasonlóság ellenére az egész vers összességében, mégis más. Jól játsszol a szavakkal.
Második versed sorai az átlagosnál valóban hosszabbak. A sorokban érződik az imádott hölgy utáni vágyakozás. Én a vers közepén érzek egy kis elcsúszást, de a végére ismét helyreáll a rend benne.
Harmadik versed egy vallomás a családod felé. Ezt a verset én nem bántanám. Szerintem jó.
Utolsó versed a legszebb. A gondolatmenete pedig mások számára is irányadó lehetne. Nem a rossz dolgokon kell rágódni, hanem észre kell venni a szépet a világban. Saját sorsunkat valóban magunknak kell irányítanunk. Ez a gondolat pedig örök igazság és soha nem válik "lerágott csonttá". Ha valakinek igen, akkor az baj.
Üdvözlettel: Poéta.
Kössz az eddigi hozzászólásokat 😉
kedves egyetlen Pajtim ki kedves lelkemnek: szívesen válaszolok ilyen és hasonló kérdésekre de inkább személyesen ha neked megfelel 😉
Na pusszB)
András!
Olvasva verseid, egy kicsit úgy érzem mintha visszalépés lenne a múltkori írásaidhoz képest. Első versed stílusa érdekes, de érződik rajta más költők hatása (Weöres).Második szerelmes inditatású versedben túlcsordulnak az érzelmek és ez kicsit a vers rovására ment, nem a mondanivalót érzem soknak, csak a formát. A harmadik és a negyedik már inkább tetszenek, sőt az utolsó valódi remek. A Karácsonyi dallamhoz még annyi, hogy a nagyon rímelős, mondókaszerű stílus ellenére megkapó és igazán szeretni való írás.