A körtefára nézve

Nézd, ott a pad
Amelyen én egykor annyit ültem.
Nézd, ott a fa,
Melynek árnyékát nagyon szerettem.

Én írtam ott,
A zöldpadon, az árnyék hűvösében.
Ott csend honolt,
És nem zavart meg soha senki engem.

A nyugalom,
A boldogság, szeretet és béke
Ha ültem ott
Mindig beköltözött a szívembe.

És nézd csak, ott
A zöldpadról látsz egy gólyafészket.
Néztük sokszor
Régi nyáron, fűben heverészve.

Most csend honol,
Jól tudom, az enyém ez az éjjel.
S csak bámulom
A csillagokat hűvös, sötét éjben.

A kis padon
A fa alatt, egymagamban ülve.
Csak hallgatom
A tücsköket, múltamban merengve.