Születésnapodon. – Szenvedély. – Remény rabja.

Összes megtekintés: 910 


Születésnapodon

Vártad ezt a napot s eljött,
Mint nyári napon a felhőt
A születésnapodon.

S vártad a szeretet édes csókját,
Sóvárgó lelked megnyugvását
A születésnapodon.

Ki szeret Téged veled van,
Jóban-rosszban, a bajban
A születésnapodon.

S itt vagyunk melletted mind,
Szívünket kitárva feléd, vidd!
A születésnapodon.

Igen, ennyi idő eltelt,
De gondolj rá jó kedvel
A születésnapodon.

A mérleg jobbra-balra billeg,
S a jövőd megint feléd biccent
A születésnapodon.

S várnak még boldog órák,
Csillogó és fényes pompák
A születésnapodon.

Bp. 2008. 05. 30.

Szenvedély.

Szerelmi szenvedélyem felkavar,
olyan, hirtelen jött, mint a vihar.
Magával ragadó érzés ez nekem,
a vágy ellepi egész testemet.

Csillapíthatatlanul tör rám ez az érzés,
tudom, a mennyekig repít majd a végén.
De kihasználom minden édes percét,
Csak lassan-lassan, hogy el ne illanjék.

A gyönyört, mit ekkor átélek,
vele minden időzónát átlépek.
Kedvesem testével egybeolvadok,
oly jó nekem ez, szinte belehalok!

Nem akarom, hogy az érzés véget érjen,
benne maradok még időben s térben.
Elalélva a gyönyör karjában,
Kedvesem vágykeltő hangjában.

Újra s újra átélni az érzést,
megragadni minden élményt.
Leizzadva s összebújva lenni,
a szerelmi szenvedélytől meg remegni.

Bp. 2007. 05. 11.

Remény rabja

A remény rabja vagyok én,
gondolatok szárnyán szállok rég.
Amiben még reménykedem,
attól lesz könnyebb szívem.

A vágy, mit átélek ma most,
minden csöndnél nagyobb.
Hangosan zilálva reménykedem,
lesz e még boldog életem.

Most nyugalmat erőltetek,
mert amíg élek reménykedem.
Talán majd egyszer megtudhatom,
mit ad nekem az élet, ha hagyom…

Míg élek küzdök s harcolok,
mert úgy érzem nem azért vagyok,
Ki csak hagyja sodorni magát,
Ki várja csak amit az élet ád.

Meg küzdöm a létemért,
minden boldog percemért.
A remény rabja vagyok rég,
a boldogság szárnyán szállok én.

Bp. 2007. 03. 28.

Beri Éva

“Születésnapodon. – Szenvedély. – Remény rabja.” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Köszönöm az értékelést és hozzászólást. Nem tudom még, hogy később hogyan fogok írni, ilyen egyszerűen vagy fejlődni fogok…(úgy érzem sokat tanultam, amióta itt vagyok), remélem majd érezni fog a verseimen a fejlődés, és sok verset olvasok.
    Ezeket a verseket egy nagyon komoly érzelmi csalódás/csapás hozta ki belőlem és úgy éreztem le kell írnom a gondolataimat. A "depisebb" verseket még nem mutattam meg nektek, de majd finomítva a hibákat kijavítva közzé teszem.
    Üdvözlettel mindenkinek: Pinduri:)

  2. Kedves Éva!
    Megküzdök én is írásaiddal….:)
    Egyszerű mondat-szerkezetűek, néhol erőltetett rímekkel, s néhol be-becsúszó helyesírási hibával. Mondanivalója leginkább a harmadiknak tetszett ahol magadnak, magadról írsz! Nem érzem, hogy régóta írnál, ezek inkább magadnak leírt sorok, melyek szépek és pontosan fejezi ki érzelmeid, de ennyi még kevés lehet a "jó" vershez. Nem, nem akartalak megbántani, ezek olyan észrevételek melyeket, ha komolyan veszel, észrevehető fejlődéshez vezethetnek! További jó olvasást és írást!
    Üdv: VGy Mont'y

Szólj hozzá!