Emlékek a nyárról.


Emlékek a nyárról

Ültünk a parton.
Körülöttünk csend,
Fölöttünk nagy kék
Nyugalom,
S mozdulatlan
Zöld hegyek.
Az a nyár bennem él:
Nem múlik el soha.
Emléke olyan,
Mint kőbe vésett jelzés.
Mint belénk oltott
Ösztönös megérzés.
Veled voltam.
Ott kezdődött minden
S tart ma is
Szunnyadó vulkán
Kitörésben.
Megremeg testem,
Feszülten vár.
Mi lesz, ha újra
Eljön a nyár!
Lesz-e lelkemben
Nyugalom, míg
Rád várok
A parton?
Vagy egyedül leszek.
Köröttem fájó csend
Fölöttem sűrű felhők, s
Néma kiáltást visszhangzó
Zöld hegyek.

Kondra Katalin

“Emlékek a nyárról.” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Kati!
    Csatlakozom Pegazushoz. Először is csak magadra és az érzéseidre hallgass. Ha neked így jó, ahogyan leírtad, minden írásjelekkel együtt, akkor ne változtass! De ez természetesen nem jelenti azt, hogy esetleg fígyelembe ne vedd a vélaményeket, hozzászólásokat. Nekem teszik a versed: Daniel

  2. Köszönöm a hozzászólásokat, észrevételeket.
    Valóban sok benne az irásjel, ez az én verseim sajátossága.
    Úgy kell, olyan hangsúllyal olvasni, ahogy az írásjelek jelzik.
    Kedves Sheldon, próbáld meg úgy olvasni és értelmezni, és próbáld meg írásjelek nélkül. Szerintem úgy másként hat. Tehát az írásjelek segítik a verseim helyes értelmezését.
    Üdv: Kati

  3. Kedves Kata!
    Féltem első látásra a formától, de folytonossága és érezhető íve megnyugtatott. Szépen megírt, kellemes hangulatot árasztó vers!
    Üdv: VGy Mont'y

Szólj hozzá!