Hazám. – Tanyák. – Valahová mindig tartozik az ember. – Szülőföldemen. – Kánikula.


Hazám

A tél lompos-fehér kutyái
csaholnak pusztulást
lángkerítéssel ölelt
tájaid fölé.

Jégvirágos szemű házak,
megfagyott, didergő oszlopok
borzongnak!
Szőlők ormai között kereng a hó.
Fáznak,
kihűlt madárfészkek alatt,
bokrok lábainál
a bogarak.
Fázós vonaglásba fagyott madarak
rohadt szárnyuk alá dugták fejüket:
ne lássák kínjaidat.

Zord századok véres történelme
sem ingatott meg hazám.
A tél lompos-fehér kutyái
hiába csaholnak pusztulást
tüzes, szűzi tájaid fölé!
– Élnek! És élni fognak örökké!

Tanyák

Fejszeélen szirmot bont a rozsda,
a falakon az éjszakában is világító salétrom.
A tetők szélvédett oldalán
vesztett madarak gubbasztanak.
Magas ágak között ázott szalmát
lobogtat a nyughatatlan szél.
A fáknak jut idejük elgondolkozni
a lapos és sima térség felett.
A madarak békésen elüldögélnek
a fák árnyékában.
Míg csak nem rettenti őket a gondolat,
hogy hamarosan rájuk fog esteledni.
A fövenyen holtak csupasz homálya szunnyadozik.

Valahová mindig tartozik az ember

Van, aki vár reád,
van, akit te vársz.
De tudod, hol a hazád,
hol a helyed; – ne tétovázz!

Van, aki szeret,
van, akit szeretsz.
Tudod, hol van a helyed,
s hová mehetsz.

Nem lehet úgy élni,
hogy senkit sem szeretsz.
Bárhová tartozol, bárhol is élsz,
ezt el ne feledd!

Valahová tartozik az ember,
valahol élnie kell.
Emberek! Ezért gyűlölet helyett,
egymást szeretni kell!

Szülőföldemen

Itt vagyok, szöcske-üldöző
gyermekkoromat hozom magammal.
Emlékeimben
lepkék röppenik körül a fejem,
s fűbe henteredve
szépnövésű jegenyéket figyelek.

Körkörös itt majdnem minden utca,
mint testemben a vérkör útja.
S emlékeztetnek a kopjafák.

Kánikula

Tikkad a táj,
az égről lepergett
a felhő vakolat.
Izzad a Nap,
homlokáról
izzó gyöngyök
közénk hullanak.
Fák árnyékába
búvunk,
de melegét
így is szórja ránk
a csupasz ég.

Cserép Imre

“Hazám. – Tanyák. – Valahová mindig tartozik az ember. – Szülőföldemen. – Kánikula.” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Cserép Imre!
    A te írói látásmódod szerintem már a profi kategóriához tartozik.
    Költői látásmódod eredeti. Tehetséged mellett felkészült is vagy és van egy olyan kincses szótárod és alkotó zsenialitásod, hogy ezekból csak ilyen versek születhetnek.
    A valahová mindig tartozik az ember – versed az azonosulni tudó énvilágom részévé vált.
    Ha volna "profi" értékmérő kategória, azt küldeném Neked.
    Őszinte szívvel, további szép sikereket kívánok a jövőd virágos útjain! Keni

  2. Kedves Cserép Imre!
    Tetszenek verseid, különösen a "Mindig valahova tartozik az ember" és a "Szülőföldem" c.
    Szavazok Rád!
    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  3. Ezeknek a verseknek különleges a hangulata. A szabadversek monoton pörgése csak fokozza ezt az érzést. A versek tartalma kissé elvont, főleg a Tanyák című versben, de ez így jobban elgondolkodtat. Gratulálok!

  4. Kedves Cserép Imre!
    Nagyon tetszenek a verseid! Igen, több hazafias vers kellene, hogy tudjuk mindnyájan: milyen nemzethez is tartozunk! Ezt az érzést kellene erősítenünk mindannyiunknak és nem szégyelni, hogy MAGYAROK vagyunk. Gratulálok és további hasonló verselést kívánok szeretettel: Farkas Viola

Szólj hozzá!