Az élet rendje. – Útravaló a Megszületőhöz.


AZ ÉLET RENDJE

Amikor elmúlik a gyümölcsérlelő nyár,
s az élet túljutott a delelőjén már,
akkor látja csak az ember,
hogy az ő életfájának levelei is
kezdenek sárgulni és hulldogálni.

Napról napra fáradtabb, gyengül a test,
színtelen és kimerült, mintha lenne rest,
egyre kevesebb a lehetősége,
akaratát, vágyait megvalósítani,
s az élet nagy forgatagában mozogni.

A lélek álmodozásai elfakulnak,
a pihenés vágyai a föld felé húznak,
gyávábban nyújtja ki kezét
az addig megszokott örömök után,
hisz már nincs benne erő a harcok után.

Megtörik a lélek élni akarása,
gyérül a napfény, halkul a szellem vágya,
ha nem hozott eredményt ifjúkorából,
mely erősíti, s a lelket táplálja,
beletörődik a halál állapotába.

Az élet hangjai lelkében elhalkulnak,
a remények a testtel együtt elszáradnak,
megérkezik a Halál és felé nyújtja kezét,
öntudatlanul dől az enyészet karjába,
ha készült az Útra, Isten veszi oltalmába.

ÚTRAVALÓ a Megszületőhöz

Még meg sem születtél, máris központ vagy,
Ha Isten akarja, a kicsiből lesz nagy,
Sok lesz itt a dolgod, remélem, jól tudod,
Kapsz is hozzá erőt, ha Te is akarod.

Soha ne felejtsd el az Égi Fényeket,
És ahonnan jöttél, az Örökéletet,
Soha ne felejtsd el, hogy kik a szüleid,
Míg szükséged lesz rá, ők fogják kezeid.

Azt se felejtsd el, hogy mikor Te nagy leszel,
Az idő múlással a fordítottja jön el!
Ők lesznek kisebbek, és megöregszenek,
Te segítsd majd őket, mert már törékenyek.

Óvlak, hogy mindenkor védd meg javaidat,
Ne add könnyűszerrel soha ki magadat,
Spórolj a holnapra, s a holnaputánra,
Hogy ne szorult mások adományaira.

Légy jó kapocs mindig a testvéreiddel,
Fonjad körbe őket nagy szereteteddel,
Szeress minden embert, hisz hozzád tartoznak,
Közelit, távolit, akárhol is vannak.

A lényeget írtam saját szavaimmal,
És folytatom immár a legfontosabbal!
Tíz Parancsolatot időben tanuld meg,
Feddése érvényes, ha nehéz is, tartsd meg!

Sokat kell tanulnod, hogy megálld a helyed,
Hogy majdan jóságról ismerjék a neved,
Nem lesz könnyű dolgod, a Gonosz nehezít,
De az Istenhited erősít, szilárdít.

Elmondtam már mindent, be is fejezhetem,
Veled a Teremtőnk, meg is köszönhetem,
Vándorlásaidnál kísérjen Kegyelem,
Fakadjon belőled szelíd engedelem.

Remélem, érzed, hogy most is Rád gondolok,
Ez élet-tanulság, melyet itt leírok.
Hát ennyit hagyok Rád, emlékeztetőül,
Ha ezt mind betartod, ÉLTED MEGDICSŐÜL.

Farkas Viola

“Az élet rendje. – Útravaló a Megszületőhöz.” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Megjegyzés:
    Fiam telefonja Göteborgból 2008. szeptember 10-én délután
    "Megszületett a várva-várt Kislányunk"
    Tehát Ő az 5. unokám, akihez írtam az Útravaló a Megszületőhöz c. versemet.

  2. Kedves Arany!
    Köszönöm a hozzászólásodat. Pontosan így gondoltam a párosítást, ahogy Te is látod.
    Szeretettel gondolok Rád: Viola

  3. Kedves Timoca!
    Örülök, hogy látom a hozzászólásodat és köszönöm, amit írtál, csak ne fiatalítanál annyira /nem kívánnék vissza menni az időben/. Kérlek, ezután se kímélj, csak mondd meg a hibáimat, előre is köszönöm.
    Láttam, oldalt leveleztél a 77mcskával /Nóri/ és leírta a RIM nevet, ez egyenlő a Rákosmenti Irodalmi Műhellyel, amelynek tagjai vagyunk. /Többek között/.
    Szeretettel gondolok Rád: Viola

  4. Kedves 77Macska és Sheldon!
    Köszönöm kedves szavaitokat, jól esik.
    Drága Judit! Nagyon készültem rá, hogy sokat fogunk beszélni, nem sikerült, pótolni kellene valahogy. Kérdésedre, hogy "hol a zsíros kenyér"? Na, ezt meg kell még majd beszélni! Itt maradt mind a 2 kg. Viszont az "evéssel" kapcsolatban, szomorúságot hagytál nekem. Ezt főként meg kell beszélni. Az Antológia szerkesztésnél ott van a neved. Gratulálok és minden készítőjét dicséret illet.
    Szeretettel gondolok Nórira és Rád Judit, minden jót kívánva: V.

  5. Kedves Keni!
    Nagyon köszönöm bölcs szavaidat és egyben nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Egyúttal szívből kívánok és várok Tőled sok hozzászólást és jó egészséget.
    Tisztelettel és szeretettel: Viola

  6. Kedves Viola !
    Első versed csak az értheti meg, akinek sikerült sokáig végigélnie küzdelmes életét.
    Minden úgy igaz, ahogy leírtad. Fájdalom, bánat, beletörődés, megadás, felkészülés, indulás egy ismeretlen útra -becsomagolva készen állni. Hát ez az amit érzek én és hasonló bölcselkedéseimmel nyugtatom magam is. De ebbe a felkészülésbe segített nekem már évekkel ezelőtt Gyurkovics Tíbor kortársköltönk, aki azt írta:
    *Nem félek a haláltól, mert amikor eljön értem
    Isten magához ölel — ÉRZEM.* Én pedig hiszem.
    Második versedet is a hallhatatlanság jellzőjeként tűzheted zászlódra.
    Ebben is micsoda mély gondolatiság párosul a megtapasztaltakkal, melyek már bölcseletté értek benned, mint hordóban az óbor.
    Ez a második versed számomra egy bölcs óda, az élet imádata és egyben egy
    jövőbe néző fohász -azaz IMA ! Mindenkinek ajánlom figyelmébe és komoly meggondolásra.
    Ezért ölel Téged: !
    keni

Szólj hozzá!