Szívhentes

Szívhentes

Maradj, ahol vagy, meg ne mozdulj többé!
Így válik idő-illúziónk köddé.
Fapallón az ég alatt pót patkó pattan,
Elidőzött szemünkben a pótolhatatlan.

A szívhentes szerepét az élet énrám szabta,
Fegyverként kezembe önmagamat adta,
Mint spirálban pulzáló tökéletes fraktál,
Ez a fatalizmus faktuma, amit a kezdetektől kaptál.

Alámerültem a Pokolba, hogy felhozzam a paralízis szörnyét,
Ujjpercenként töröm meg és lekapom a tíz körmét.
Álruhás szerelemben az amoralizmus csókjai,
Boldog, balga barmok és hívőik bókjai.
Újhullámos szerelemhologram a szívünk ketrece,
Elkezdődik a hézagpótlás hiú versenye.

“Szívhentes” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Köszönöm kedvességed! Igazán jól esnek a szavaid! 🙂

  2. Nahát, Csenge, szavam sincs arra, amit írtál. Modern, izgalmas lett versed (már a címe is), és tele költői eszközökkel.

    "Boldog, balga barmok és hívőik bókjai."

    🙂

Szólj hozzá!