Szívhentes
Maradj, ahol vagy, meg ne mozdulj többé!
Így válik idő-illúziónk köddé.
Fapallón az ég alatt pót patkó pattan,
Elidőzött szemünkben a pótolhatatlan.
A szívhentes szerepét az élet énrám szabta,
Fegyverként kezembe önmagamat adta,
Mint spirálban pulzáló tökéletes fraktál,
Ez a fatalizmus faktuma, amit a kezdetektől kaptál.
Alámerültem a Pokolba, hogy felhozzam a paralízis szörnyét,
Ujjpercenként töröm meg és lekapom a tíz körmét.
Álruhás szerelemben az amoralizmus csókjai,
Boldog, balga barmok és hívőik bókjai.
Újhullámos szerelemhologram a szívünk ketrece,
Elkezdődik a hézagpótlás hiú versenye.
Kedves Rita,
Köszönöm az elismerő szavakat:)
Köszönöm kedvességed! Igazán jól esnek a szavaid! 🙂
Nahát, Csenge, szavam sincs arra, amit írtál. Modern, izgalmas lett versed (már a címe is), és tele költői eszközökkel.
"Boldog, balga barmok és hívőik bókjai."
🙂