Október végi gondolatok.

OKTÓBER VÉGI GONDOLATOK

Színes levéltakaró fedi be a földet,
emitt barna, aztán bordó váltja fel a zöldet,
kimondani nem lehet, milyen gyönyörűség,
bennem lepke-táncot jár az ezerszínűség.

Léptem szinte zajtalan a nagy puhaságtól,
testem felemelkedik a meghatottságtól,
gondolataim is fel, más világba szállnak,
csak itt vagyok egyedül, valahol már várnak.

E lehullott lombszőnyeg nem az elmúlásé,
ez elcsendesült kert a feltámadásé,
itt nincsenek holtak, hisz azok mind élnek,
nyűtt ruhájuk van itt,s tévednek, kik félnek.

Félni nekünk kellene, amikor tévelygünk,
s szeretetlen gondolattal rosszat teremtünk,
vigyázzunk hát szavunkra, s minden gondolatra,
vigyázzunk a haragra, s minden indulatra.

Itt van emlékhelye múltnak, érzelemnek,
szegénynek, gazdagnak, gonosz gyűlöletnek,
mind csendben pihennek, egymás mellett sorban,
elődeink voltak ők, az előző korokban.

Gyújtsunk gyertyát testvér, gondoljunk reájuk,
találkozunk velük, ha nem is nagyon várjuk,
haladjunk az úton, bármilyen nehéz is,
most a hideg tél jön, de lesz még tavasz is.

Farkas Viola

“Október végi gondolatok.” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Évi!
    Jól esnek a szavaid, és köszönöm a hozzászólásodat. Hát ! Jó, ha megmaradunk az elképzelésünk mellett, de legtöbbször idővel csalódunk.
    Szeretettel gondolok Rád: Viola

  2. Kedves RRCS!
    Köszönöm, hogy elolvastad és a hozzászólásodat is. Kérlek, máskor is légy őszinte, hátha tudok még valamennyit fejlődni. Mindig a maximumra törekszem, az én tudásomhoz képest.
    Szeretettel üdvözöllek: Viola

  3. Kedves Viola!
    Gondolataid szívbemarkolóak, bár egy kicsit azért had gonoszkodjak. Örömmel vettem volna több "költői képet", mert így egy kicsit szürke számomra a gondolat közvetítése. Persze ez csak olyan magamfajta zsörtökődés, de a vers értékén mindenképpen javított volna. Örömmel olvastam versedet. Bizony közeledik a gyertyagyújtás ideje, és ha máskor nem is, de akkor gondoljunk az eltávozottakra.
    Szeretettel üdvözöllek: RRCS

  4. Kedves Keni!
    Az írásod és a koreográfiád fantasztikus, még így, gondolatilag is. Nagy jó kedvre derítettél duplán. Most olvastam el a Földközeli irásomhoz írtakat, válaszoltam is rá, Te is olvasd el!
    Méghogy most fehér tütü-ben,?, ráadásul a temetőben, amint grand jeték-kel száguldozom, ez még VICCNEK IS SOK! Viszont jólesik nevetni rajta, megállíthatatlanul.
    Köszönöm a felejthetetlen nevető pillanatokat és fogadd tőlem az én megszokott táncos meghajlásomat is sok szeretettel: Viola

  5. Kedves Violám !

    Én most Téged a versed elején fehér kis TÜTÜ-ben, lábadon balettcíbőben látlak és karjaid könnyed félkörívben, mint az újhold – úgy tarthatod.
    Nem tagadhatod le balettművészi múltadat, mert még mindik belekevered a szinpadi mozdulataidat a természet faleveleinek, játékos karcsú táncába.
    Versed második fele már komoly és filozofikus és bölcsességedből tanítasz meg minket egy pár dologra. De jó volna minezt megfogadni és így élni -tudni…

    Kezeidet Csókolom egy mély meghajlással – jobb kezed fogom a ball kezem hátul van a derekamon…../ez az én koreográfiám ehhez a mozdulathoz/..
    keni

  6. Kedves Kondrakati, Torma Zsuzsanna és Timoca!
    Köszönöm a kedves hozzászólásotokat.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola

  7. Kedves Viola!
    Nagyon szép ez az őszi vers, és hamarosan aktuálissá is válika gyertyatyújtás is, Versedben az elmúlásról írsz, de már előrevetíted a tavaszi újjászületést is.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  8. Ez a vers többrétegű: az első két versszak egy csodás őszi kép, a további verszakoknak üzenete van, részben elmélkedő, részben emlékező gondolatok szövik át. Azért elemzem így, mert nekem ettől különös ez a vers. Ahogy olvastam, ezek a gondolatok, érzések születtek meg bennem. A vers címe is erre utal. Nagyon tetszett.

Szólj hozzá!