Gondolatok. – Emlék. – Vagy…


Gondolatok

Sivár, lelketlen most a táj,
– nem érzi nékem, mi fáj!
Fekete gyászszalagok lobognak,
egypáran nevetnek, sokan zokognak.
De ő többé már nem nevet,
elszállt egy élet közületek.

Ennyi lenne csupán az élet?
Csupa kacagás, vagy csupa gyász?
Holnap is élsz, úgy kell élned,
Ezért mindenre jól vigyázz!
Vigyázz a holnapra, a gyermekekre,
A Földre, a békére, kedvesedre!
Gondolj azon kevesekre,
Akik vissza sosem jönnek,
Kiket az életben már eltemetnek,
Tudom, te mégis vársz.

Emlék

A dorogi út mellett parasztok arattak,
Vidám nóta zengett, kasza csengése szállt,
És messze fent egy vén magyar kaszált.
Napégett karján megfeszült a bőre,
És jobbra-balra dőlt a dús kalász.

Tavasszal, hej, még kint a kanális partján,
Kaszált az én drága nagyapám.
Fején a vedlett, nyűtt kalap,
Ronggyá szakadt a mellén már az ing,
De odaadón csüngött a búzán,
És kalapján hervadt egy rozmaring.
Egy darázs dongott a vén akác alatt lomhán,
Vajon mire gondolt nagy titokban a nagyapám?

Maholnap újfent nyílik a vén akác,
Ma is látom még a búzatáblát,
Hullongott, mint a hullongó parázs.
Csak nagyapám nincsen már velem,
Érte jött a vén kaszás,
És a két szememből könny szivárog
S velem sír a sok kalász.

Vagy…

Vagy illat, fény, szín a virágon,
vagy nemes út, melynek ösvényét
én is járom.
Vagy csokoládé fagylalt, őszi barack
hamvas ragyogása,
puha fény, mely az alkonyatban lágyan ring,
kisgyerek ringató gagyogása,
vérem árama, mely vérköreidben kering.

Cserép Imre

“Gondolatok. – Emlék. – Vagy…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Évi!
    Gratulálni tudok a feltételezésedhez! Igazad van, ahogy az okfejtésedet olvasom, valóban lehetett volna, hogy édesanyámról szól. De nem. Ez elsősorban Egy nőnek szól. De szólhat mint a hozzászólásomban is írtam "Nőnapi köszöntésként " MINDEN NŐNEK. – Köszönöm kedves soraid és szeretettel üdvözöllek: – Pegazus

  2. Kedves Imre
    Gondolatok című versed kegyeleti gyászvers, az emlékekkel egybeszőtten és remény él benne, hogy egyszer talán mindenkivel találkozunk az Eliziumi mezőkön, ha valaki ott vár és elénk siet, ha már mi sem leszünk…..
    Emlék:
    Az legeslegszeretettebb ősöm az én anyai Nagyapám volt, akire szinte mindennap visszagondolok, mert úgy érzem minden nap velem volt és sok-sok erőt adott és ő szeretett mindenki közül a legjobban. Tudjuk, hogy a szeretet hatalma milyen erős tud lenni és visszajár szeretni, segíteni, ha bajban vagy még a sírokon túlról is.
    Vagy : csodásan megkomponált , minden érzékszervünket átjáró kedves örömvers, de József A. idézetében és szomorkás hangulatában Radnóti békéjének sugallatában fejezed be az utolsó sort. Ugye nem haragszol a hasonlatokért?
    Szívből gratulálok- /érzékeny pontjaimon kopogtattál be hozzám is. /
    keni

  3. Kedves Timóca! Timea!
    Megtiaszteltetés számomra, hogy ennyire megérezted, hogy a harmadik versem neked szól többek között. Olyat írtál erről a versről, hogy " engem is kirázott a hideg". Nos kedves nők! – Nekteknem csak "ízetek, illatotok, színetek, de még "zamatotok" is van. – Nem tudom, hogy akkor mit írtál volna, ha Nőnapi versemet "tettem" volna fel, amit, ha akarod Pü-ben elküldöm még Nőnap előtt.
    Szeretettel üdvözöl: pegazus.

  4. Kedves Kati! Kedves Zsuzsa! Kedves Timea! – Most megpróbálok egyszerre válaszolni nektek: – Mindenekelőtt kösönöm mindhármódtoknak a kedves szavait, hozzászólásait, – esetleg szavazásait – . Nos, mivel most ezen az oldalon sok volt a gyász, és engem is érintett (anyósom halála), ezért két olyan versem ezért íródott, illetve lett beküldve. – A harmadik versem valóban a nőknek szól, mintegy Nőnapi köszöntő, de ez esetben nevesítni is lehetne.
    Kedves Kati! Zsuzsa! Kedves Timea! a többi HOLNAP MAGAZIN női résztvevőinek is szól a versem. Üdvözlettel: Pegazus

  5. Kedves Cserép Imre!
    Tetszenek verseid, de különösem az Emlék című, amiben nagyapádról és a dülöngő kalászokról írsz. A rengő búzatábláklátványa számomra is nagyon szép emlék!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  6. Az első és a második vers úgy érzem összefügg. A gyász, az elmúlás mindig megindító, de a második versed képei mégis olyan szépek, megnyugtatóak, meghatóak. A harmadik versed olyan, mintha az olvasónak( nőknek) szólna. Olyan, mint egy gyönyörű bók, a hasonlatoknak pedig ízük, színük és illatuk van.

Szólj hozzá!