Vigasztaló

Vigasztaló

Ha a szívedet bezárta a fájdalom,
Ha vágyak, szeretet nélkül, magányban éltél,
Ha a bánatod és a csönd rabja lettél,
Ha már elfogytak a könnyek, a sóhajok,

Akkor halld meg a lelked mélyén az Úr hangját.
Akkor keresd meg annak kottáját, dallamát,
Akkor ismerd meg a lélek szimfóniáját.
Akkor merj szerelemben lenni, tégy csodát.

Engedd, hogy ez számodra hozzon megújulást,
Megnyissa a szíved és a lelked ajtaját.
Engedd, hogy elvezessen az örök forráshoz,
Agapéhoz., a természetfölötti csodához.

2018-06-24

“Vigasztaló” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Margó!

    Szépen megírtad, átjött a lényeg.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Kedves Zsera!

    Köszönöm szépen, hogy nálam jártál és a gratulációdat is.

    Szeretettel (l)
    Margó

  3. Kedves Margó!

    A vigasztaló szavak mindig hasznosak,akár megújul az ember,akár nem. Csak elfogadás kell hozzá. Az alapot Te megadtad nagyon szép versedben.

    Fogadd gratulációmat!

  4. Köszönöm szépen drága Magdikám, hogy elolvastad a versemet. Örülök, hogy a megújulás híve vagy a sok változást követve.

    Szeretettel üdvözöllek.(f)
    Margó

  5. Drága Margó!

    Gratulálok szép versedhez! Az életben sokszor szükség van a megújulásra. 🙂

    Sok szeretettel. Magdi

Szólj hozzá!