Őszi hangulat

Őszi hangulat

Vértől maszatos mezőkön
Sétálgat a pirkadat.
Elharácsolta jókedvét
A kora őszi hangulat.
A felkelő nap mosolyától
Fázósan megborzongott,
S elment pihenni az éjjel,
Mely egy felhőn utazott.

Pipázgat a dermedt talaj,
Bő, ködpárát ereget.
A domb alatt, a kis tócsában
Két békalány beszélget.
Gólyák szelik át az eget,
S vége lesz a pletykának.
Vándorútra keltek éppen,
De lehet, hogy még megállnak.

A Nyár is előkotorászta
Az öreg, kopott bőröndjét.
Belerakta lángruháját,
S felvette bőr bekecsét.
Érezte, hogy közeledik
Testvére, a morcos Ősz,
Ártalmatlan, szerény fickó,
De néha hideg s nagyon bősz.

Alig futott végig agyán
A gondolatok menete,
Máris nyílt a tölgyfa ajtó,
S az Ősz lépett be,sietve.
Nem sokáig búcsúzkodtak,
Csak megrázták egymás kezét,
A Nyár kilépett a szabadba,
S megtörölte két szemét.

Nem szeretett lovagolni,
S a felhőtaxit utálta.
A múltkor is elbetegedett,
S a gyomrát félig kihányta.
Inkább gyalog vág az útnak,
Van ideje, bővíben,
Jövőre majd motorral jön,
S egy halálfejes dzsekiben.

“Őszi hangulat” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves István!
    Nagyon szépen írtad le az évszakok váltakozásait, s ahogy megszemélyesítetted őket!
    Élmény volt olvasni.
    Gratulálok: Marica

Szólj hozzá!