Elhagyva

Elhagyva

Nőttél, mint magról a vadalmafa,
S lettél, gyönyörű kék mezei virág.
És irigyelt a nemes rózsafa,
Hiszen téged, még a vihar is megcsodált.
Elérkezett a szép, csalóka ősz.
Szirmait szórta a rózsa s a nyár,
De te tovább virultál a mezőn.
S vigyázott rád a dér s az ökörnyál,
Tél lett, és a tájat hó takarta,
Elszáradt minden levél a rózsafán,
Szép látványa maradtál a szemnek,
Kikelet lettél a hosszú tél után.

„Más virágot is láttam, volt elég;
mind tőled lopta mézét vagy színét”

William Shakespeare Szonettjeiből idézet

“Elhagyva” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Marika!:]
    Nagy jelentőséggel írtál a mezei virág kedves illatozó örök
    életről. Hirtelen egy dal jutott eszembe:
    "Bokrétát kötöttem mezei virágból "
    Szépséges soraidhoz gratulálok szeretettel….Babu(l)

  2. ritatothne

    Kedves Rita!
    Örülök, hogy itt voltál, sajnos én sem voltam itt..néha elsodorja az embert a sors…drámát játszik…amibe nem fért bele a netezés…

  3. Kedves Mária!

    Régen jártam nálad, de annál nagyobb örömmel olvastam kedves soraid.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!