Tudod…
Tudod mi a barát?…
Kebelben dobbanó szív.
Nyári esőnek cseppjei,
nyíló-vörös rózsaszál.
Tudod ki a barát?
Lelked egy része.
Gondolataidnak társa,
ki nem mondott szavaid.
Tudod mi a barátság?…
Láthatatlan békesség.
Melyet érzünk,
és mosolyunk nyugtázza jelenét.
Kisizsák, 1996. szeptember 17.
Esténként újra…
Esténként újra
kendőjébe könnyezik a harmat.
Kerteknek csendvirágai között hallgat.
Esténként újra
megint a szél fütyül egy új dallamot.
Kisizsák, 1989. január 16.
Bakos Attila Péter
Kedves Attila !
Még csak egy dolgot szertnék Tőled – tisztelettel – megkérdezni:
Te néha elolvasod, – a hozzád is küldött hozzászólásainkat.. mert….????
Üdvözlettel- keni –
Kedves Attila !
Sokáig kerestem a barátság – nekem megfelelő – magyarázatát, míg rátaláltam, illetve egy gondolat velem, amit elfogadtam:
*A Barát az egy olyan társ, amikor két testben egy lélek lakozik…*
Nos ezeken a szavakon – sokat lehet töprengeni, – szerinte, – de igaznak találtam…
Mindkét versed nagyon szép, és mély lírai megfogalmazású, de a második, –
– számomra – egyenesen ~~~~~ [b]csodás [/b]*****
Tisztelettel !
keni
Verseid úgy érintenek meg, mint a tavaszi szellő.
Szép, lírai hangulatuk magával ragad.
Különösen a második versed fogott meg.
Gratulálok!
Kedves Péter!
Két rövid vers, de lényegre törő mondanivalóval!
Keblünkben dobogó szív együtt dobog a barátunkéval,
lelkének egy része mi vagyunk, és ő a mi lelkünké.
Az igaz barát a ki nem mondott szavunkat is érti és elég csak egy mosoly, és a békesség nyugalma száll a szívünkbe.
A második is nagyon szép. Az esti harmat szinte észrevétlenül tud leszállni a tájra. De nyomon lehet követni ezt a jelenséget, Érdemes!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):):)