Számtan.


Számtan

Számolom magamban
Mennyi időm múlt
S mennyi van hátra még.
A pulcsim már kinyúlt
Színe megfakult
Ott lóg a szekrényben rég.

Számolom magamban
Mennyi időt éltem
S mennyi van hátra még.
Lesz-e szükségem új ruhára?
Őszülő hajam milyen színre
Fessem, lila legyen vagy kék?

Számolom magamban,
Hogy miből élek
S amim van meddig elég,
Koldus leszek vagy
Nyugdíjas, mikor hatvanon
Túl közeleg a vég.

2008-08-31

Kondra Katalin

“Számtan.” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. [center][color=#cc00ff][b]Kedves Katalin ![/b][/color]

    Számolgattál – számolgattál, és úgy látom, hogy a végére nem jutottál, mert az eredmény versedből elmaradt….
    Azt hiszem jól is van ez így…
    A jővőjét nem tudhatja senki, hogy meddig, és hogyan él még, – ha él?

    Nekem is kiszámolnád, hogy mennyi van még hátra? Mert úgy érzem – annyit éltem, hogy már vén aggastyán vagyok.
    Akkor én már mire is várhatok?—-

    Versed olyan mértani, és számtani rendben íródott, mint aki tényleg mérleget, és kettős könyvelést végez.

    Reménykedve élj, és bízva bízz, hogy még hosszú lesz előtted az út – messze még a vég, s mindig lesz valhogy.
    Amíg élünk -mindent kibírunk !

    [color=#cc00cc][b]Örömmel olvastan szép versedet ![/b][/color][/center]
    [b]Szeretettel ![/b]
    Kenéz istván 😉

  2. Kedves Kati!!!

    Minden nap egy új nap!!! És köszönet jár érte a Jó Istennek!!! Akárhány évesek is vagyunk, mindennap ÖRÖM… és legyen hálás a szívünk!!!

    Üdv: Maja

  3. Kedves Katalin!
    Gyakran eshetünk ebbe a hibába, hogy elkezdünk számolgatni, mint ahogy versedben is leírtad. De teljesen egyetértek Éles Ferenccel abban, hogy nem érdemes. Bizakodni, reménykedni kell. Egyelőre abban, hogy megérjük, hogy nyugdíjasok lehessünk!

    Üdv.:Torma Zsuzsanna
    :):)

Szólj hozzá!