A múlt fogságában.


A múlt fogságában

Majd eljön a nap, mikor nem fájnak
a ki nem mondott szavak.
Az üres magányt betöltik,
még háborgó lelked tengerének
csituló hullámai,
s a remény, mi örök marad.
A fájdalomtól nincs új gondolat.
Elméd rezzenő vágyai
a múltba kapaszkodva,
e sötétség iszonyába fulladnak.

Marcangoló kín, mit érzel
vállaid összeroskadnak,
mert mázsás súlyként nyom,
az emlékiszonyat.
A görcsök arcodon nem simulnak.
Az emlékezés férge lyukat rág a tudatodon,
S míg zuhansz álomtalanul,
a kísértő múlt hosszú karjai
átfonnak, s az ész elkorcsosul.

Ébredéskor, az éjjeli gyötrelem remegése
ködös homályba hull.

De nem vagy védtelen,
az emberben az ösztön:élő erő
mi előre visz, ha itt az idő.
Vakvágányra futott, veszteglő értelem
megkérdőjelezett menekülés,
mert a belülre hullatott könnyek
gyémántfényű jégpáncélja
csak bilincsbe szorít,
s nem célzott útkeresés.

Nem vitázol – nem érzel.
Inkább pengeélre hánynád
a sorsot, de a bizonytalanság
gyötrelmes ereje már nem elég,
mert emlékképeid beborítják életed falát,
mint kopár sziklát, az elszáradt gyopárfoltok.

A gúnyos kacajjal sarkából kifordult világ, szíved apró lobbanásaival
boszorkánytáncba fog.

De ne hagyd játszani!
Ezernyi sérelme szorongó lelkednek
nem mutathat közönyt,
a még előtted álló életnek.
Ne viseld türelmesen sorsod!
Ha álmaidban boldogság nyílik,
minek gyökere már szívedből sarjad,
egy új tűz lángjáért vedd fel a harcot,
fizettél már magadból, elég sarcot.

Lángoljon a szellem, nincs megtorpanás!
A ködbe burkolt lélek
kulcsra zárt kapuját
nyissa meg a fény,
dobd le válladról a magány szőtte
reménytelenség tépett fátylát,
s meztelen tiszta hittel,
a szeretet meleg fényében
lesz erőd, tovább lépni még.

2008-07-22

Cobblah Ilona
dzsenyami

“A múlt fogságában.” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves kondrakati… és Keni … köszönöm a hosszú versemre szánt időt … ez valóban nehéz vers … valahol itt olvastam, hogy valamelyikőtök éjjel ír ..:) én is…:) csak a teljes nyugalom és csend amibe gondolkozni és koncentrálni tudok.. és ha meg van az ihlet … szinte nem alszom amíg nincs kész a vers… így aztán éjszakai bagollyá váltam amióta írogatok :)… ez a vers hihetettlenül megkínzott:) szinte lázas lettem olyan izgalomba írtam …

    És örülök, hogy az érzések amik végig követik a verset hatással vannak az olvasóimra… mert hát azt hiszem minden írás lényege … hogy eljusson az üzenet amit az író átadni akar ..

    Szeretetteljes üdv nektek
    Ilona

  2. [center][b][color=#0033cc]Kedves Ilona ![/color][/b]

    Versed messze túláradó és igazi elszántsággal és hévvel kitörni vágyó leíróan megdöbbentő folyamat.

    Egy szinfónikus zenekar – megszólalásához hasonlít, mely drámai hangszereszközeivel és hangjegyeivel – szólaltatja meg a sorsunk nagy és szinte összes kérdését. Olyan mint a [u]Sorsszinfónia…[/u]
    A végén lassan lezeng, és csendesül a lázadó vihar, és megjelenik a béke égi reménye egy élhetőbb, boldogabb élet után – reménykedve…

    Meghatóan én is többször átrágtam magam a szóképeiden, mely meg a képszőművészet, – Munkácsy sötét képábrázolásait idézte elém…

    [b][color=#3300ff]Nagy Tisztelettel Gratulálok !
    Szomotú, igaz és mégis szép volt…[/b[/color]]
    Kenéz István ;)[/center]

  3. Különböző érzéseket szólaltatsz meg a versben, mélyen átérezhető és megrázó. Csodálatos, ahogy végig viszed az olvasót az első megrászkódtatáson át, a reményig.

  4. Kedves olvasóim…Ferenc.. Timóca…Zsuzsanna…
    igen… az utolsó versszak a pozitív befejezés… mert a remény nem veszhet el soha az ember életéből, az összes többi pedig a címet hivatott kifejezni, nyomatékosítani.egy szomorú történet adta a vers ihletét …

    Ismerősöm elvesztette gyermekét és unokáját egy autó balesetben … a fájdalom, az emlék még évekig megbénította az ő életét is…ezt az érzést próbáltam e versben érzékeltettni…
    köszönöm hogy olvastatok … szeretettel
    Ilona

  5. Kedves Ilona!
    Nekem is tetszik a versed, és nekem is az utolsó versszak a legjobban! Az emlékek súlya alatt néha görnyedezünk, de hittel és bizakodással mindig tovább tudunk lépni.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  6. Köszönöm hogy olvastál. kedves Sheldon.. igen ez is hosszúúú mint általában …:) ha egyszer elkap a kerék:):):)
    örülök hogy tetszett…
    Sajnálom hogy a rendezvényen nem sikerült szót váltanunk … mire kibogoztam ki vagy … eltüntél valamerre… de legközelebb bízom sikerül..
    szeretettel
    Ilona

Szólj hozzá!