A bodaszőlői erdőben. – Nosztalgia. – Szeretetért…


A bodaszőlői erdőben

Összeborulnak a fák,
mint hűvös templomok boltozata,
s derengő homályba vonják
a fenti világot.
Fölöttem, elhúz néhány madár,
a lombok közén itt is, ott is utat talál
a napsugár.
S a keskeny fénypászmában
felvillódzik tüzes szikraként
egy-egy zöldhasú légy.
Köröskörül avarszagú csend van,
Csak néha-néha fütyül belé a rigó,
Vagy kiállt messziről egy kakukk.
Derűsen bólogatva összesúgnak a lombok,
Nem emberi nyelven,
De én, mégis értem a szavuk.

Nosztalgia

Vállamon pihenő nyugalma,
s iszonyú súlya
huszonnégy év alá görbítette
keskeny hátam.
S elfutott időm nem érti meg,
hogy visszavágyom
a susogó kamasz világ
határain túlra.
Szeretném, hogy
gyermek legyek!
Hogy nadrágom foltjára
írhassam:
Andersen ég veled!

Szeretetért…

Lehetnék gép,
mely gombnyomásra
rándul.
Vagy állat,
mely parancsra
igát von.
Ember vagyok!
De gép s állat is
a szeretetért.

Cserép Imre

“A bodaszőlői erdőben. – Nosztalgia. – Szeretetért…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Mindhárom versed egy-egy hangulatot idéz fel bennem.
    Az első magával ragad és ott vagyok én is az erdőben, a második gondolatait már én is megfogalmaztam néhányszor magamban, a harmadik egy határozott megnyilatkozás vagy állásfoglalás a szeretetről, ez tetszett a legjobban.

  2. [color=#6600ff][b][i][center][u]Kedves Imre ![/u][/center]

    — Tudom nem egy nagy dolog megállapítani, hogy mindhárom versed más oldaladat mutatja.

    — Talán az első számomra a legszínesebb, és felettébb hangulatos, – látványos, – érzékletes…

    -.- De a másik kettő is, – Cs. Imrés…
    [/i][/b][/color]
    [color=#00ccff]Tisztelő – szeretettel !

    Kenéz István 😉 / – keni –
    [/color]
    [b][i][small](Ezen, s más oldalakon, sem, – már nem értékelek…)[/small][/i][/b]

Szólj hozzá!