Nyár, s az éj lep el…

Nyár, s az éj lep el…

Vonó érint karcsú  hegedűt,
léleknek bentről muzsikál.
Pillákon könny hordoz derűt,
 megérint a messziségbeli láng.
Bársony zöldeken csorog le az este.
 hozzánk simul a  párna-éj
Veled örök szerelembe esve.
Tétován  pislant fényt csillagok csokra,
Amit cinkos felhők hamar messzemosnak.
Olykor félrecsúsznak  buggyos felhőfalak
Telt arcával a Hold,  lassan odébb halad.

“Nyár, s az éj lep el…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen az olvasást és a tetszést! Csillagok csokra; a csillagképek együtt állása…

  2. "Bársony zöldeken csorog le az este."

    Nagyon szép ez barnaby! Tele van a versed hasonló szépségekkel. Hangulata van, érzéseket generál a vers.
    Nekem csupán a "csillagok csokra" lóg ki a képből, akár, mint kifejezés, akár képi látvány, akár a rímszerkezetet tekintem. Egyébként pompás szabadvers, nagyon tetszik! (f)

Szólj hozzá!