Nem dalolok nélküled

Nem dalolok nélküled

Fischer Ingrid “Nem skizofrén slam” című műve alapján.

Dallamok jönnek innen, s onnan,
Hangok jönnek mindenhonnan.
A te hangod suhan most is felém
E magányos nap éjjelén…

Szívem keserű lángokban ég,
S nincs más, kinek hangja oly' szép
És mégis oly' finom, s lágy, mint tiéd;
Ki úgy rejtegeti kincsét…

E két szemért élek és halok.
Köröttem minden más zajong,
És nem veszi észre a gyöngy angyalt,
Kiért küzdök én éjt, s nappalt…

Rút a magány így estefelé,
Nincs szív, mely házam befedné
S megóvna jeges téli vihartól,
Oltalmazna minden kíntól…

Emberek jönnek és messze mennek,
De engem észre sem vesznek.
Én mégis elmélázom sorsukon,
Vajh' mért lépkednek rongyokon?

Egyszer mentél csak el előttem,
Én rögtön utánad néztem.
A te erőd engem áldani tud,
Minden hangot és dallamot…

Fáj a szirom, mely nem nyílik ki,
Hisz' miket tudnánk mi dalolni…!
Lecsippentem én azt a legszebbet,
Mert nem dalolok nélküled!