Perzselő idő
A dőre szél most meleget fúj fölénk.
A föld kiszikkad, porzik lábunk nyomán.
A sok levél is összegörbül a fán.
Ki tudja, meddig haragszik még az ég?
Esőre vágyik, hűsre, mind, aki él,
Tüzel tovább a nap, csak vigyorog ránk.
A puszta szó imává szelídül át.
Nyomorult ember, mit is tehet, remél.
Az est megérkezik, némi enyhet ád.
Feléled újra e tetszhalott vidék.
A tóhoz indulok, vízhez ér kezem.
Ha bűneink miatt a sors megbocsát,
remélem, eljön egy tisztább nemzedék,
s megújul majd az ész és az érzelem.
Kedves Rózsa!
Örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: Kati
Remek szonettedhez szeretettel gratulálok. Rózsa
Kedves Rita!
Valóban többről szól. A Föld jövőjéről.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Versed a harmadik szakaszig úgy tűnt, hogy az időjárásról szól, csupán a negyedik versszakból derül ki, hogy ennél többről van szó.
Szeretettel: Rita(f)