Emlékidéző.


Emlékidéző

Káprázat és csoda
A visszatekintés,
Csupa változatos,
Sokszínű érintés,

Ki vagyok valóban?
Én magam sem tudom,
Egész életemben,
Újulok, változom,

Munkáim folyamán
Sokszor mást játszottam,
Sikerem mindig volt,
De néha megbuktam,

Igazi színpadon
Találtam hazára,
Ez volt a szerelmem,
De család kizárva,

Egy volt csak a fontos,
Mindig színen legyek,
És a szerelmemért,
Mit lehet, megtegyek,

Volt, hogy próbálkoztam
Más utakon járni,
Erős akarattal,
Igyekvőn helytállni,

Majd jött egy ráadás,
Hét éves időszak,
Zsúfoltsággal tele,
Fellépés sorozat,

Ez a hetedik év,
Lassan leköszönök,
Szívem melegében
Tartalak Mindőtök,

Ti vagytok családom,
Ti veletek élek,
Nem várok már csodát,
De tovább remélek.

Budapest, 2009. augusztus 13.

Farkas Viola

“Emlékidéző.” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Viola!

    Tartalmas élet van mögötted, és legalább olyan tartalmas jövőt élhetsz még, ha nem is folytatod már a pályát. Annyi minden van, amit kipróbálhatsz még.

    Szeretettel: Kati

  2. Kedves Viola!

    Én csak most ismerkedem a Társasággal a Családdal, ahogy Te mondtad. Olvasgatom a verseket. A Te ½Emlékidéző" című versed első olvasásra megkapott és felcsigázott. Ki is lehet valójában a vers írója?
    Ez után lassan elolvastam és valóban egy tartalmas, művészi pálya áll mögötted, úgy érzem, a szerelmed a színpad és így tovább, amit kedvesen, lágyan szeretettel megfogalmaztál. Ha úgy érzed, lassítanod kell, hát tegyed, de a versből is érzem, ez nem befejezés, csak egy kis pihenés, hiszen a remény tovább éltet.
    A versed nagyon szép, mély, emberi érzéseket sugároz felém és ez jól esik nekem.

    Csak gratulálni tudok: Anni

  3. Kedves Robi, Julianna, Seryka és Kriszti!
    Köszönöm a hozzászólásotokat. A búcsúzást én sem szeretem, de ami elkezdődött, annak vége is van, ebből áll az életünk. CSODA: Egyfolytában ebben élek, a hiányzó vágyaim teljesülése pedig lehetetlen, talán egy következő életben…
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola

  4. kedves Viola,,,,
    sok sok "szerep" vár még rád az élet szinpadán,,
    legalábbis azt remélem és kívánom,,,
    közöttünk nem kell keresd önmagad,,,Te vagy Viola, akit sokak szeretünk, és reményeidhez ha nem is sokat, de egy kis szeretetet, és talán némi erőt is adhatunk,,,,
    azt kívánom csupán, hogy annyi szeretet érjen még, amennyivel azt tudod mondani: van miért éljek, s van kiért játszam azt a szerepet, amit az élet maga írt meg számunkra,,,,
    szeretettel: R

  5. Kedves Timóca, Zsuzsanna és Terézke!
    Köszönöm, hogy erre jártatok és a szeretet mindennél többet ér nekem, amit kapok Tőletek és a többi tagtársamtól. Eszem ágában sincs elmenni, hisz ez a legkényelmesebb, ülni a gép előtt. Itt foglak Benneteket boldogítani, amíg tudom ütögetni a billentyűt. A fárasztó szerepléseket kell ritkítani, de ezt is több éve mondogatom.
    Hála Istennek, még nincs vész és jó az egészségem is, csak éppen kevesebbet bírok, de ez sem természetellenes.
    Szeretettel gondolok Rátok! Viola

  6. Kedves Viola!
    Csodálatos visszatekintés és"van is mire!"
    Gazdag ,értékes életed volt.Ugy látom,hogy amit vállaltál
    azt felelősséggel végezted,azért fontos dolgokat is kihagytál az életedből.Sok embert szórakoztattál,örömet
    szereztél nekik is és magadnak is/de gondolom,hogy a
    szinpadi sikerhez nem csupán tehetség kell…de alapos,kitartó munka is/ Te ezt is kitartóan végezted/
    Ne menj el tőlünk is/remélem,hogy eszedbe sem jut!!!/
    Nagyon szomoruak lennénk,és szegényebbek.
    Határtalan szeretettel:Terézke

  7. Kedves Viola!
    Osztom én is az előttem szólók véleményét.
    Meg volt a ráadás, hosszú színpaid fellépéseid után, de remélem tovább is azt mondod: "Még a színen vagyok".
    Legalábbis én szeretném, ha itt köztünk, tovább is színen maradnál!

    Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna

  8. Kedves Leonardovics!
    Köszönöm a hozzászólásod.
    Tisztelettel és szeretettel: Viola

Szólj hozzá!