LETTEM, AKI VAGYOK

LETTEM, AKI VAGYOK…

Jártam tengereknél,
szívemnek az volt
egyik legszebb dobbanása
Voltam, büszke hegyekben
A földről, emberi szem
ezt sohasem “lássa”
Repültem óriási gépen,
felhőket szelt, mint
sas madár erős szárnya
Csak oda nem kerültem,
amit mindig áhított
lelkemnek titkos vágya.

Több férfit, szerettem,
mint aki megérdemelte volna
Bennem, a vak reményt
a sok, kegyetlen csalódás
csúful elrabolta
Ringattam gyermeket,
kit, magam is – túl ifjún,
szörnyű kínok köz\’t ,
mégis oly boldogan szültem
Öleltem: elhagyott időset, beteget,
árvát, szegényt – és merültem
bele, a jóság végtelen, puha,
anyai, meleg ölébe
Sírva és nevetve, sok rosszat feledve,
járultam túszként,
az ismeretlen jövő elébe.

Lettem, aki vagyok…
Büszkén vállalom, a jobbik oldalam,
és bátran a gyengébbik énem
Gyorsan elhervadok,
ha nincs már cél és vágy,
amiért érdemes küzdenem,
és patyolat-tisztán, élnem.
De addig lubickolok, sütkérezem:
A jelen szépséges, végtelen tükrébe\’
Lettem, aki vagyok…
Bátran viselem a szenvedést is érte.

Eger, 2019. július 30. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“LETTEM, AKI VAGYOK” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Katinka, köszönöm, hogy olvastad versem, jó érzés, hogy tetszett. Még jobban megérintett, jókívánságod a jelenre és jövőre vonatkozóan. Neked is hasonló jót és szépeket kívánok.
    Szeretettel ölellek Rózsa

  2. Kedves Rózsa!

    Csodálatos versedben, életed fontos pillanatait osztottad meg velünk. Jót és kevésbé jót egyformán. Őszintén kívánom, még nagyon sokáig lubickoljál a jelen szépségében, és mindig legyen kitűzött célod, amiért érdemes élni. Szeretettel gratulálok versedhez(f)Kata

Szólj hozzá!