Nincs bocsánat.


Nincs bocsánat

Torokkaparászó hangulatban
Lüktetően száguldó vérem
Pánikrohamként tört ki rajtam
Míg sétáltam a Lehel téren.

Szubtrópusi meleghullámok
Testembe egyre visszatértek
Jeges rémülettől, hullámon
Az arra járók gyorsan átléptek.

Fölöttük lebegtem, látva őket
Kedvem lett volna öldökölni,
Hogy lehet egy halott testén
Ily közönnyel keresztül lépni!

Átláttam rajtuk s meg is bántam,
Hogy kileheltem gyilkos mérgem
Hiszen csak emberek gondoltam
Lehet, hogy nekem ez a végem

De miért kövessék sorsomat,
Annyi mindent akarnak látni
És korholtam egyre magamat
Hogy lehet ennyit hibázni?

Ezt jól megcsináltad – szóltam
A földön fekvő porhüvelynek
Nem látod, hogy az emberek
Szimplán alkoholistának hisznek?

Hirtelen fölém hajolt egy árnyék
Látom pajtás nagy a baj – mondta
Kapaszkodj jól a hátamra, mert
Menten leviszlek a pokolba.

2008-08-18

Kondra Katalin

“Nincs bocsánat.” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Nagyon tetszett. Szeretettel gratulálok: Viola

  2. Kedves Niko!

    Köszönöm, hogy megértetted a verset.
    Mindenkinek köszönöm, hogy olvasta és véleményezte.

  3. Kedves Katalin!

    Nekem nagyon tetszett a versed, stílusát és mondanivalóját is beleértve, a pályázati versek közül az egyik legjobbnak találtam. Kár, hogy csak egy alkotásra lehet szavazni. 🙁
    Nekem az általad leírtaknál még egy kis jelentéstartalom is hozzáadódott a mondanivalóhoz, szerintem ez a környezet közömbösségének a lírai énre való kivetülését is ábrázolhatja. Igyekszik megérteni a többség reagálását és ezáltal módosul a saját megítélése, énképe is. Vádolja magát, amiért egy "természetes reakció" miatt haragudott az emberekre és elhiszi, hogy haláláért csakis ő a felelős és nem jobb egy alkoholistánál. Ahogy a cím is írja, "Nincs bocsánat", a lírai én nem bocsájtott meg magának, így a halál után sem várhat jót, mert a saját megítélése szerint valóban bűnös.
    Remélem, azért nem magyaráztam túl.

    Gratulálok hozzá és én is sok sikert kívánok! 🙂

  4. Kedves Katalin!
    Magam sem tudom, mi ihlethetett pontosan e versed megírására, bár velem sem először fordult elő, hogy látok fekvő és látszólag alvó embert az utcakövön. Pontosan tegnap délután történt megint, hogy az autóbusz állomásra menvén (ahhoz egészen közel eső járdarészen) láttam egy oldalán fekvé idősebbnek tűnő, alvó embert. Nem tudtam megállni, hogy az autóbuszpályaudvaron szolgálatot tevőknek ne említsem, hogy tudják-e, hogy ott fekszik egy ember. Erre azt felelték: tudnak róla, ismerik, s nem ez az első eset, hogy ott fekszik. Mondtam nekik, én is remélem, hogy csak alszik! És még azt is megjegyeztem, hogy sok esetben azt hiszik az emberek, hogy részeg ember hever az utcán, és figyelembe sem veszik. Volt egy másik esetünk is, amikor anyósoméktól jöttünk hazafelé autóval és a bal oldali árokban láttunk egy személyt feküdni. Leparkoltunk, átmentünk oda, és meggyőződtünk róla, hogy csak aludt, mert fel tudtuk ébreszteni. Kiderült, hogy egy fiatalember volt, aki hajnal felé ment haza valahonnan és az árokban pihente ki éjszakai "fáradalmait". Mondta, hogy hova szeretne menni, de sajnos mi éppen a másik irányba tartottunk, így nem tudtuk felvenni. De legalább megnyugodtunk, hogy nem egy autó ütötte el, és nem szorult különösebb segítségre!
    Tudom, hogy "sok beszédnek sok az alja", de van, amikor úgy érzi az ember, hogy bizonyos dolgokat el kell mondania másoknak is, ezzel is bizonyítva, hogy nem mindenkinek közömbös a másik ember.

    Lehetséges, hogy a vers végén a poklot csak "humornak" szántad?

    Üdv.:Torma Zsuzsanna

    :):)

  5. A vers tartalma az emberi érzéketlenséget akarja ábrázolni. Többször éreztem, ha lázadtam a közöny ellen, pokolra kívántak. Hát erről szólok morbid humorral.

  6. Kedves Katalin!

    El sem tudom képzelni, milyen élmény alapján írtad ezt a verset? Bizonyára az emberek közömbösségét akarod kifejezni. A főszereplő és az áldozat is Te vagy, de miért kell a pokolba menned? Azért, mert valaki az utcán lesz rosszul, azért még nem alkoholista. Ha ezt akartad közölni, akkor sikerült. Ha nem, akkor bocsáss meg, ez csak a saját meglátásom.

    Üdvözlettel: Anni 😛

Szólj hozzá!