Hét év leforgása.


Hét év leforgása
/Jó Istennek hála/

Finálémnak itt a vége,
Lassítás jön, most már végre,
Testi erőm fogyatkozik,
Semmisülni kívánkozik,

Száguldoztam tűzön-vízen,
Poklokon át, mindenségen,
Megalázva, magasztalva,
Legyilkolva, feltámadva,

Lehetve, lehetetlenül,
Feledve, felejtetlenül,
Akarva és nem akarva,
Sötétségben is fényt hagyva,

Marcangoltak, összeraktak,
Elbuktattak, megtapsoltak,
Fényességben, szürkeségben,
Gazdag bensővel, ínségben,

Voltam minden, proli, kuli,
Igyekeztem szabadulni!
Majd egy, hipp-hopp! Jött a csoda!
Csillogó élet színpada,

Vert szerelem, szenvedéssel,
Teljes megsemmisüléssel,
Átsírt, könnyes éjszakákkal,
Hiábavaló vágyakkal,

Éveken át kínzott, gyötört,
Mért nem adott nekem gyönyört?
Ki tudja ez megmondani?
Nekem nem jár soha, semmi?

Rohan sorsom reményt vesztve,
Erőm lassan lecsökkenve,
Nincs megállás, csak gyorsulás,
Mi jöhet még? Az elmúlás!

Ezen nem kell szomorkodni,
Kár is rajta gondolkodni,
Befejeztem az iskolát,
Várom a végbizonyítványt!

Nem volt teljes az életem,
Pedig szerencse volt velem,
Nem jött ingyen, nagy ára volt,
De jó, hogy már nagyrészt elmúlt,

Tégy velem Sors, amit akarsz,
Jutalmazol, vagy megszabdalsz,
Nekem most már minden mindegy,
Bármi jöhet, az egyre megy!

Budapest, 2009. november 19.

Farkas Viola

“Hét év leforgása.” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Viola!
    Versed olyan, mint egy számadás. Kár, hogy telve vagy lemondással. Az utolsó pillanatig kell, hogy kitarts. Várnai Zseni egyik versének címével súgom: Nem volt hiába semmi sem…

  2. Kedves Viola!
    Táncosnő, énekesnő vagy, és nemrég még felléptél. Gratulálok, a korod már érdektelen. Tőled tudom, 7. éve írsz, de most más következik. Micsoda? Újabb külföldi utak, netán hazai színpad? A stand-up-comedy az az egyszemélyes humorista műfaj, ami az utóbbi időben a legfelkapottabb a Stefániában, s félek hogy egyéb műfajok elől egyre inkább elhódítja az egykori Tisztiklub színpadát. Nagy tisztelettel gondolok Rád: Dávid

  3. Kedves Viola!

    Te egy tünemény vagy… és neked ezt a sorsot kellett, kell élned!
    Ha valamit nem kapunk meg az égtől, kapunk mást…. Miről mondtál volna le egy társ reményében?!…..
    Tánc, utazás, versek, fellépések, tanítás… egészség…
    Ugye milyen nehéz kérdés…
    Hidd el így jóóóóó…
    Olyan jó a mosolygó arcodra gondolni….
    Te pedig nevess, azon, amit meséltem…
    vén csataló:)

    Üdv: Maja

  4. Kedves Zsuzsanna!
    Köszönöm, hogy itt jártál és, ha tetszett is, az külön öröm számomra.

    Kedves Dávid!
    Nyugodtan gondolhatsz "fiatalnak", nem haragszom érte.
    Sajnos nem értem a "stand-up comedy"-t, de nekem már nem is fontos. Táncosnő vagyok, a Kézfogás Énekegyüttes szólistája és soha nem volt panaszom, hála Istennek. Csodába menő feladatokat láttam el ebben a 7 évben, amely most telik le. Éreztem, tudtam, hogy ez az életszakasz befejeződik. Írni is csak 7. éve írok. Tehát, ideje, hogy más következzék. Ha érdekel, a Keresőben megtalálhatod több, mint 100 munkámat, érdekes külföldi útjaimat, húgommal együtt.
    Nyugodtan kritizálhatsz, bár semmire nem megyünk vele, mert csak olyat tudok nyújtani, amely szellemi kategóriára van a képesítésem, amelyben élek és a becsületes maximumot nyújtom.
    Szeretettel gondolok Rád: Viola

  5. Kedves Viola!
    Email címed a 72-es számmal félrevezetett, ez nem a születési éved, hanem az életkorod. Az utóbihoz szívből gratulálok, és ugye nem haragszol hogy fiatalítottalak. Ugyan, mivel léptél fel a Stefániában? Csak nem stand-up comedy? Így már 75 körül érthető hogy sok panaszod van, nyilván az egészségre. De azért a verselgetést ne hagyd abba, az jót tesz a fejnek, a szívnek, a hagulatodnak. És most már pontosan tudni fogom, ki is az a Viola, aki rendszeresen jelentkezik a verseivel. Kritikát nem írok hozzá, azt szeretjük ami van.
    Üdv: Dávid

  6. Kedves Viola!

    Szépen leírtad életed "regényét" egy jól rímelő, pontos szótagokkal ellátott versben, amiben hasonló dolgokról már más verseidben is olvashattam.
    De számomra mindig tudsz új és szép élményeket szerezni, mert törekszel a mondanivalód leírásában a pontosságra és a formára!

    Sohasem únnám meg verseid olvasását!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  7. Kedveseim!
    Megörvendeztettetek a sok hozzászólásotokkal. Nagyon köszönöm Nektek.
    Dávid, Te viszont provokálták a 37-tel! Tudok hol jártam akkor? A nagyvilág színpadain! De rég volt! Nem titkolom – sőt …- jövő hét végén töltöm a 75.-öt, és még két hete is felléptem a Stefánia Palotában. Bocsássatok meg, nem szoktam dicsekedni, de lehet, hogy, az volt a befejezés! Bár nálam nem lehet tudni semmit! Tudatosan készülök a következő életemre.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola

  8. Kedves Viola!
    A versedről már sokan vélekedtek, nem tudnék újat mondani. 37 éves vagy, nem lehet neked "most már minden mindegy…". Mi az hogy nagyrészt elmúlt? Úgy látszik most rossz passzban vagy, de remélem ez csak átmeneti. Én ebben a korban kötöttem 2. házasságom, amely 4x addig tart máig, mint az első. Fel a fejjel, most jön még a java, a szebbje, a jobbja. És akkor olyan verset küldesz, amelyből sugározni fog a remény, öröm és a jövőben való bizakodás. Ehhez kívánok neked minden jót! Verseket pedig írjál, azok mindig segítenek.
    Szeretettel: Dávid

  9. Kedves Viola!
    Nagyon szép s egyben szomorú verset írtál. Kívánom találj rá arra ami most boldoggá tesz!
    Hiszen mindig, és mindig újra kezdjük, nem henyélhetünk.
    Judit

  10. Drága Violám.. jó ritmussal vezeted mondanivalód, a végén még ironikus humorral beszólsz a sorsnak… no e nélkül nem is lehetne néha elviselni a ránk zúduló életet… teszett frappáns versed…
    jobbulást és balkézre fel ! amíg a jobb nem lesz jobb,:) puszi
    Ilona

  11. Kedves Viola!
    Olvastam az írásodat, válaszoltam is.
    Ne add fel!!!Szeretünk, várunk!
    Sokat gondolunk Rád!
    Már nagyon régen szenvedtem én is kéztörést, majd bokatörést/akkor a gipsz nagyon zavart, de már el is felejtettem!/
    Kár, hogy messze lakunk egymástól!/Segítenék!/
    Boldog Karácsonyt!
    Nagy a családom, nagy lesz a jövés-menés, de nálunk
    szeretet az év minden napján jelen van…
    A békességes Karácsony vigasztaljon kedves Viola!
    Annak is van öröme.
    Szeretettel, együttérzéssel:Terézke

  12. Kedves Viola!

    Nagyon sajnálom, hogy eltört a jobb kezed, elég szerencsétlen mozdulat lehetett és bizonyára nagyon sok kellemetlenséggel fog járni. Talán a sors akarta így, hogy rákényszerülj a pihenésre, most mást úgy sem tehetsz. Nagyon tetszett a versed, annak ellenére, hogy nem egy pörgős, optimista vers, csak a mostani lelkiállapotodat tükrözi. Remélem, hogy ez hamarosan meg fog változni, mert meg kell változnia.
    Én kívánok Neked Boldog, Békés, Szeretetteljes Ünnepeket, kiegyensúlyozott, hosszú életet!

    Sok szeretettel: Anikó

  13. Kedves Viola!
    Nagyon szépen összeszedted!
    De az élet most kezdődik….
    Bizony ilyen az élet..
    hol szép ,hol rémes:)
    Mégis kár ,hogy véges:)
    Vigyázz magadra…Minden jót kivánok:)
    Szép verset írtál….az én életemre is illik:(
    Szeretettel jános

  14. KEDVESEIM!
    Köszönöm, hogy olvastatok. A "7 év méltó befejezése" gyanánt, a tegnapi gerinctornán egy rossz mozdulatban eltört a jobb kezem, most 6 hétre be van gipszelve. Írni nem tudok – nézzétek el nekem – de a magam ellátása is nehézkes. Olvasni azért foglak Benneteket.
    ÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDNYÁJATOKNAK SZERETETTEL: Viola

  15. Itt szokott kezdődni az élet. Amikor eljön bennem a "tégy velem Sors…" Ölellek Viola!

Szólj hozzá!