Adventi fények.


Adventi fények

Egyhangú borongásba fordult a világ.
Kristályfolyók felett a dermedésben,
hófehér köd szitál.
Reszkető bimbók harmatcseppel telve,
fázósan összebújva – várnak égi jelre.
Távoli harang szól – angyalok szárnya zúg,
felhőrózsák kelyhében, szikrázó fény kigyúl.

Tündöklő csillag hull üzenetet rejtve,
pásztornak királynak útját vezérelve.
Átragyogva a mindenség felett,
hirdeti: a megváltó megszületett.
Mennyei hang hatol lelkeden át,
valóra vált az égi vágy.
Piciny jászlában dicsfénytől övezve,
földre szállt bizonyosságként,
az Úr szeretetét hirdetve.

Isteni gondolat fényeként, ő az örök kezdet.
Érettünk emberekért, öltött földi testet.
Szólít s hív! küzdj és bízva – bízzál,
s ha állhatatosan szívedbe fogadod,
pusztul önzés és bűn,
s örökkévalóság lesz otthonod.
Lelked legyen a tiszta forrás,
mint csillogó patak vize a jég alatt,
az ember életéhez hit kell,
elme a szívvel-csak üdvözült tisztaságban ragyoghat.

Hallgasd az angyal üzenetét!
Járd utad e fénnyel,
mi szívedbe csempészi a szeretetet,
nem csüggedve mindig bátran,
elmédben teljes, tiszta hittel.
-Fogadd e mennyei üzenetet!-
Gonoszság ármánya széthasad,
virág borítja lelked szőnyegét,
mert szívedben a béke forrása fakad.
Rejtve küldték hozzánk.
A létezés határát átszelve,
s akkor érted csak meg, ha megtalálod,
kétely és sötétség honát feledve.

Ő van ott a zöldellő fűszálban,
hegyek ormán tomboló vulkánban.
Réteken, a szélben hajló ágban,
tavasszal, a megújulásban.
A csend mélyén, hol szeretet ül,
s csodáitól, szemed könnyre- könnyeket szül.
Ő aki feláldozza életét érted,
hogy szívedben, hit remény és szeretet éljen.
Elmenekülhetsz, de nem lehet,
sorsodat kíséri az isteni szeretet.

Majd amikor látóhatár alá bukik a nap,
gyújts gyertyát a holnapnak.
Áldott lángjai a leszálló hangtalan éjben,
szíveddel együtt lobbannak.
Igét zúg a széllel az olajfa liget,
ember készítsd az úrnak a szíved.
Hagyd, hogy átjárjon e varázs,
mert éltedben ez hoz feloldozást.
Ha benned él az isteni üzenet:
Ember ! a világ elpusztul, ha kihal a szeretet.

2008. 12. 12.

Cobblah Ilona.

“Adventi fények.” bejegyzéshez 26 hozzászólás

  1. Lírai szépséggel hirdeted a szeretet fényét, advent idején.(l)
    Kedves Ilona szeretettel olvastam és gratulálok: Ica

  2. Kedves rozsaschvalm köszönöm ,hogy felfedezted ennyi idő után a verset… 🙂 hát kapott hideget meleget, a téma és a hosszúsága miatt, de ma is a kedvencem…
    Van több bibliai témát feldolgozó versem…ajánlom figyelmedbe a Lázadó jóság címüt mely válasz az Adventi fények utolsó sorára – Ember ! a világ elpusztul , ha kihal a szeretet.
    Üdvözlettel Ilona

  3. "ember készítsd az úrnak a szíved.
    Hagyd, hogy átjárjon e varázs,
    mert éltedben ez hoz feloldozást.
    Ha benned él az isteni üzenet:
    Ember ! a világ elpusztul, ha kihal a szeretet."

    Nagyon szép gondolatok, gratulálok!
    Szeretettel: Rózsa

  4. Katikám szeretettel üdvözöllek.köszönöm véleményed…igen ez a vers tömör… köszönhetően a téma mondanivalójának…
    pussz
    Ilona

Szólj hozzá!