Tavaszi zápor.

Megosztás Nyomtatás 1369 megtekintés 5 hozzászólás Kategória: (Archív) pályázati versek Szerző:


Tavaszi zápor.

Tavaszi zápor arcomon patakként csorog.
Házak tövében a lámpák fénye ácsorog.
Csendes a város, víztócsát ölelget a tér.
Mikor az este kopott ruhája földet ér.

Sietve lépek, ruhámon susog már a víz.
Ajkam szegélyén sós nedvet kínálgat az íz.
Ázott hajamba hideg fésűje még befér.
Mikor az este kopott ruhája földet ér.

Tavaszi zápor elillant néhány perc alatt.
Nedves kezével simított sok kis házfalat.
Kerítés alján még egy kíváncsi ér betér.
Mikor az este kopott ruhája földet ér.

Út menti fákon ott csüng, a nedves hajfonat.
Bújócskát játszik az ifjú pajkos alkonyat.
Utca kövénél, meleg szobám most többet ér.
Mikor az este kopott ruhája földet ér.

Szabóné Gita Tigram

“Tavaszi zápor.” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Tigram, ma Rád szavaztam, hogy tudd. Mert itt is tetszett, nemcsak ott… De azért néhány észrevétel:

    – Biztos, hogy minden sort ponttal érezted lezárni?
    – A "csorog" rímpárja kedvéért az ácsorgó fény – furcsa…
    – A susogó víz is furcsa – legalábbis nekem…
    – Inkább sós ízt kínálgat a nedv, nem?
    – Útmenti talán egybe, de nem biztos, csak egy érzés…
    – "csüng…, kövénél… után nem kéne vessző…
    – mi is lenne a "nedves hajfonat"? Remélem, nem az alkonyat kedvéért került a versbe?

    Kicsit furcsáltam a 4×13-as strófákat, de többszöri olvasásra már ráéreztem a ritmusára. Nem igazán egy klasszikus magyaros lüktetésű versforma, el tudnám képzelni 8-sorosnak, valahogy így:

    Tavaszi zápor
    Arcomon patakként csorog,
    Házak tövében
    A lámpák fénye ácsorog.
    Csendes a város,
    Víztócsát ölelget a tér,
    Mikor az este
    Kopott ruhája földet ér…
    stb.

    A rímeid már túl tökéletesek, ennyire talán nem is kellene. A lezáró Mikor… sorok elé vesszővel végződő 3. sort éreznék szerencsésebbenek, mert a "mikor" általában az alárendelt mondatrész indítója szokott lenni. Az "ifjú alkonyat" nekem kicsit képzavaros, hiszen a hajnal szokott ifjú, az este pedig öreg lenni. Város, tér, utcakő nekem "városi", OK! Viszont a kerítés, útmenti fák valahogy falura, vidékre hajaznak…
    A téma kiváló. Az az érzésem, hogy "magamévá kell tennem…" Ismét csak a klasszikus szólalt meg bennem:

    "Az vagy nekem, mi testnek a kenyér,
    Tavaszi zápor, fűszere a földnek…"

    Ugye, nem tévedek, hogy ez Shakespeare Rómeó és Júliája? Egyébként meg gratulálok!
    –

  2. Kedves Tigram.
    Gyönyörű ékes gyöngysorba rakott betüid lelkem mélyére gurultak. Teljesen átéltem, azt a meleg megtisztító tavaszi záport. Csodálatos színes hangulatot varázsoltál a versbe. Nagyon tetszett. Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.

  4. Anikó, Timóca, Anna, Kriszti, lymery.

    Köszönöm, hogy itt jártatok.
    Mindenkit ölelek, akkor is, ha a hajnal könnye harmatként lehull, de a kopott ruhás estéken is.
    Tigram.

  5. Kedves Tigram!

    Örülök, hogy ismét versenybe szálltál, nem is csoda, hiszen gyönyörű természeti képeid, szépen faragott rímeid, csodás megszemélyesítéseid bárki megirigyelhetné. Nagyon jó a ritmus, tökéletesen lezárja a versszakokat az utolsó sor, amely ismétlődik, mint egy andalító refrén. Ez egy mestermunka, gratulálok és sok sikert kívánok!

    Szeretettel: Anikó

Szólj hozzá!