…valahol, valamikor…
A közöny álarca mögé bújok,
hogy ne lássa senki a bánatom.
És csak a sors fura, kegyetlen fintora,
hogy magamat egy szebb jövő képével áltatom.
Miért bántanak
a hazug szavak?
Miért kel fel a Nap,
ha nincs egy pillanat,
ami veled közös marad?
A szokás hatalma jól tudom,
hogy mint egy kisgyerek a csodát várva,
sóvárgó tekintettel bámulok bele
a hideg téli éjszakába.
És kereslek téged,
de el sosem érlek.
Igazságtalan az élet.
És én félek.
Csak titkon remélek.
És hogy ne fájjon annyira ez az egész.
hazudok magamnak is, de tudom hiába,
mert nem hisz a szív az agynak,
amikor azt súgja, neki semmiben nincs hiánya.
Kanyuk Ferenc
Kedves Ferenc!
Először nem néztem, hogy ki írta ezt a verset. Azt gondoltam költőNŐvel van dolgom.:) De ez nem is lényeges. A versed tetszett.
Szeretettel: Heni
Kedves Ferenc!
Most egy kicsit én is vitatkoznék! Szerintem sem rossz ez a vers, nekem tetszik! Nem kell szégyenlenie egy férfiúnak sem azt, ha érzelmes.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
Köszönöm az eddigi hozzászólásokat. Ígérem megpróbálok tanulni belőlük, hogy ne legyen sablonos amit írok.
E versben gyönyörűen írtad le , hogy mennyi lemondás van a
2010-ben, még a szerelemben is..Te le van érzésekkel ez a vers,:Nagyon szép!
Gratulálok neked!
Üdv:Rozál
A szerelembe legyél szerelmes, és idővel az alanya is előbujik.
Szerető üdv
Ildikó
Kedves Feri.
Versed teljes empatiával éreztem át. Nagyon szépen írtad le Szerelmes álmodozásodat.
Szívből kívánom, hogy tisztázva a dolgaidat az ésszel egybekötve a szívedért. Hamar váljon széppé ez az érzelem és egésszé, mert olyan szekér után futni nem érdemes, ami nem vesz fel. Mert saját éltedet veszíted és talán éppen abban az időben fut el meletted az igazi szerelem. Szép a versed. Sok sikert kívánok. Üdv tatos