Sosemvolt szerelem
Köddé vált szerelmet
Őriztem szívemben
Éreztem él bennem,
Akartam, elhittem.
Ragaszkodtam hozzá
Mint madár az ághoz,
Haldokló az utolsó
Meleg napsugárhoz.
Amikor másnap lett
Az utcákat járva
Megláttam őt, milyen
A szürke valóságba.
Szeretett, úgy ölelt
Mint soha azelőtt.
Sírtam, mert nem én
Voltam karjai között.
Összeomlott bennem
Sosemvolt szerelmem,
Már nem akartam őt
Fájt nagyon a lelkem.
Ahogy a madárka
Felröppen az ágról
S a haldokló elmegy
Ebből a világból
Én is elengedlek
Bár nagyon hiányzol…
Kondra Katalin
Megható szép vers Katalin …gratulálok..
Kedves Katalin!
Nekem tetszett!
Szeretettel: Heni
Kedves Katalin!
Szokatlan Tőled az ilyen szomorkás hangulatú alkotás.
Olvasom: "…akár jobb is lehetett volna". Ezt az jelenti, hogy nem is volt olyan rossz, sőt!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
Kedves Katalin!
A perzselő nap érleli a gyümölcsöt.
A perzselő szerelem érleli a szívünket, érzelmi világunkat.
Igen el kell engedni aki menni akar-ha igazán szerettük
elengedjük-!
Fájdalmas??? Nagyon!!!
Na, ehhez "ember" kell.
Gratulálok Neked !
Együttérzéssel olvastam okos versedet.Köszönöm:Teri
Szép kis versike, amibe végül is megoldást találsz a végére.
..aki el akar menni azt el kell engedni,mert ő akkor nem az igazi.
Szeretettel:Rozálka
Hű ! Itt a tavasz, amely a reményt hozza!
Ugye milyen gyönyörű?
szerető üdv
Ildikó
Kedves Katalin!
Van ilyen, sajnos. Sokszor csalódik az ember élete során, de így lesz edzettebb, ellenállóbb. Én inkább gyengébb szeretnék lenni, csak ne kellett volna annyi pofont elviselni. A versed nagyon szép, fájdalmas, megható, gratulálok hozzá! Kívánom, hogy többé nem érjen ilyen csalódás!
Szeretettel: Anikó
Kedves Katalin.
Nagyon meghatott a versed. Átéreztem a csalódásodat, és a szíved szorítását. Talán ez volt a sors legjobb ajándéka, hogy láttad és nem pazaroltál rá több érzelmet. Sajnos ad a sors sok kudarcot, de sok tanulságot is rejt. Szép versedhez szívemből gratulálok, sok sikertt kívánok
Szeretettel Gyöngyi.