Kegyetlen az élet

Kilenc hétig imádkoztam: fejlődj szívem alatt!
Kilenc hétig testemmel védtelek, óvtalak!
Mint édes kis cica, néztél – világra hoztalak
Arcocskád feledtette, a hosszú hónapokat.

Aztán lépteid figyeltem, ott voltam veled!
Selypítő szavaidra, feleltem neked.
Tanítottam mondókát, mesét és verseket
Bármit szerettél volna, boldogan vittelek!

Lassan felnősz, 15 év! Meghallom szavad
Próbálom elmondani, mi jó, s mit nem szabad.
Kamasz mivoltod nem érzi: miért féltelek…
Anyaként majd megérted, miért is védelek!

Jóban rosszban itt vagyok, veletek értetek
Az élet úgy hozta hogy apátok is én legyek.
Most éles tőrt szúrtál szívembe, nem is tudhatod…
De rá jöhetsz erre majd, mikor már nem vagyok.

S ha eszedbe jutnék akkor, már bizony nem leszek…
Nem tudom majd segíteni utad s életed.
Akkor már késő lesz, késő lesz talán,
hogy megérezd, volt egy szerető édesanyád…

Ki óvott féltett szeretett, most nem hiszed nekem
hidd el! – nektek áldozom az egész életem
Bizony kegyetlen az élet, sokszor mostoha,
de nem adtam fel még, s nem adom fel soha!

Onnan fentről is figyellek, óvom sorsodat:
szeretlek, ha már itt lenn nem hagytad magad.

2010. 02. 22.

Libricz Maja